Századok – 1906
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293
308 süfflay milán. Az idéző pecsétnek a hazai jogszokásban gyökerező volta legjobban magyarázza továbbá azt a szívósságot, melylyel a vármegyei életben az egész középkoron át fentartotta magát,3 7 ) mikor a felső bíróságoknál már régóta a hiteles helyek közreműködése lépett helyére; 3 S ) fentartotta magát az 1290-iki törvény ellenére is, mely a megye bírói széke elé is káptalani vagy konventi bizonyság mellett eszközlendő idézést rendelt el.3 9 ) Nézetem szerint a pecsét-küldésnek a szláv szokásból, a szláv jelvényekből4 0 ) való kifejlődésében kell keresni az okát ") Hajnik id. m. 206. 1. — Némely magyar városban, mint Hornyik kimutatta, még a XIX-ik században is >a bíróság előtt feladott panasz avagy akármely jelentés következtében ... a feladónak vagy panaszlónak a panaszlott előhívására a városnak nyomtatott pecsétje a régi szokás szerint kiadatik.« (Kecskemét város 1824-iki statutuma, IV. rész. 2. §. Hornyiknál id. h. 49. 1.) — Általános az a vélemény, hogy a pecséttel való idézés a mult században a negyvenes évekig tartotta fen magát némely vármegye életében. (Olv. Tömörkényi István Régi dolgok cz. czikkét. Pesti Hirlap, 1905. karácsonyi szám, 43. 1.) Ez — legalább a mennyire én ismerem az anyagot — nem áll a szó szoros értelmében. Az újkori vármegyei gyakorlatban a sigillum citatorium már teljesen elvesztette jelvényjellegét ; önállóan többé nem használják ; már tisztán írásbeli parancs, melynek csak a neve mutatja, hogy közvetetlen maradványa a középkori idéző pecsétnek. íme egy példája : -f- Sigillum citatorium pro citandis testibus ad testificandum super nobiles et ignobiles utriusque sexus, honestae tamen conditionis homines, sub poena generalis decreti et statuti hujus comitatus Nitriensis, in non comparentibus mox et eo facto per me infrascriptum iudlium de summenda extradatione. In Nagy-Bossan, die 7. Septembris, 1732. Extradatum per me Alex. Balog comitatus iudlium m. pr. (Alúl rányomva a szolgabíró gyűrűs pecsétje.) A másik oldalon tót nyelvű parancs Bovarszko község bírája számára, hogy a pecsét kézhez vétele után (widucsi tuto mogu pecsatku a comisiu) kit kell vele megidéznie. (Eredetije a Zerdahelyi cs. iratai között a M. N. Muzeum levéltári törzsanyagában.) Több példa van erre a XVIII-ik század végéről és a XIX-ik század elejéről a Bétyi-Antos cs. levéltárában is. (M. N. Muzeum.) 3S ) V. ö. Hajnik id. m. 189. 1. 3S ) . . . »item nullus sine testimonio capitulorum vei conventuum ad presentiam curialium comitum vei vicecomitum citari possit.« Endlicher : Monum. Arp. 616. 1. — Hajnik id. m. 206. 1. 40 ) Ezzel azonban nem mondom, hogy a magyaroknak a pannóniai szlávokkal való érintkezés előtt nem volt ismeretök az egyszerű tulajdonjegyekről. V. ö. a török népekre nézve (tapu, tamga) Vámbéry : A török faj, 45. és 273. 11. Sebestyén: Ethnogr. 1903. 283. 1. Már maga a billog, legyen akár török kölcsönszó, akár eredeti magyar, a mellett bizonyít. Épen az a körülmény, hogy a magyarok azelőtt is éltek efféle jelvényekkel, megkönnyíthette a szláv szokás, sőt a run-jegyek elsajátítását. De állítom azt, hogy a szóban forgó jogszokásnál csak a szláv bêlêg-ről lehet szó, abból az egyszerű okból, mert — mint föntebb bebizonyítottam — a jogszokás maga tisztán szláv eredetű.
