Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

309 SUFFLAY M. AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. annak is, hogy a magyarországi idéző pecsét oly gyorsan és általánosan terjedt el a délszlávok területén. Dalmácziában és Szerbiában találjuk ezt; kétségtelen, hogy az ősi szláv jel­vények itt mindenütt mint az apperceptio momentuma szere­pelnek. S épen azért, mert egyrészt a könnyű elterjedés az idéző pecsétről föntebb felállított elméletem mellett bizonyít, másrészt pedig a délszláv gyakorlat némely részlete alkal­masint fényt vethet az eléggé homályos magyar praxisra, nem lesz fölösleges azzal röviden foglalkoznunk. IV. AZ IDÉZŐ PECSÉT HASZNÁLATA A DÉLSZLÁVOKNÁL. Már ugyanabban a században, melyben Dalmáczia a magyar király uralma alá került, általánossá vált a pecsét­küldés a világi és papi felső bíróságoknál. Itt természetesen semmi közvetítő szerepet nem játszottak a szláv jelvények ; az intézmény közvetetlen forrása a magyar törvény, mintája a magyar idéző pecsét. Ugy látszik, főleg a dalmácziai papság igyekezett rajta, hogy a jurisdictió tekintetében hátra ne maradjon a magyar papsággal szemben. Erre mutat a Kálmán­nak tulajdonított és állítólag 1111-ben kelt arbei oklevél, mely így szól: »ut qua libertate fruuntur clerici Ungarie, fruantur et clerici Dalmatie, scilicet ut qualiscunque potentie sigillo non constringantur, sed solo episcoporum et archidia­conorum suorum sigillo et iudicio lege canonum cogantur et iudicentur.« 41 ) Yannak azonban oklevelek, melyek az idéző pecsétnek a XII-ik században való használatát általánosan ismertnek» sőt a román városokban dívottnak tüntetik fel. Az 1142-iki oklevél, melyben II. Geiza király Spalato város jogait biztosítja, ezt mondja : »iudicem inter vos et extraneos a me constitutum ") Kukuljevic id. m. II. 17. 1. = Smiciklas id. m. II. 22. 1. Ezeii oklevelet — mint más alkalommal (A két arbei iker-oklevél. Századok, 1905. 318. 1.) bebizonyítottam — 1367 körűi gyártották ugyan, mivel azonban bizonyos, hogy eredeti mintája volt (olv. id. h. 76. jegyz.), azért az idézett szövegnek szabad a fentebbi magyarázatot adni. V. ö. Marczali : Az Árpádok és Dalmáczia, 52 1. (Értekezések a tört. tud. köréből, 17. 1899.) SZÁZADOK. 1906. IV. FÜZET. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom