Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - I. közl. 1

tí R. KISS ISTVÁN. mostoha apjának, Thököly Imrének engedi a fejedelemség felszabadítását. Ot illette meg e munka mint Erdély választott fejedelmét, mint a magyar szabadság kipróbált liarczosát, most pedig martyr ját, a ki kétségtelenül szívesen cserélné fel unott rabságát a szabadsághős dicső szerepével, a hősi halállal. És Rákóczinak nemcsak személyében, jövendő munkásságában nem lehetett kétsége, hanem biztos reménye volt arra, hogy a porta is segíteni fogja Thökölyt, és így ha egyszerre kétfelől támadnak, ellenségük erejét megosztják és confundálják. Ezért tett lépéseket Rákóczi arra, hogy »a franczia király vegye reá valami módon a törököt, hogy Thökölynek segítséget adjon.« x) E tervét még Lengyelországból közölte Thökölyvel s őt is felkérte az együttes operatióra;a) de Thököly válasza szerint azok az átkozott régi portai miniszterek annyira megszorították volt dolgát a római császár kedvéért, hogy csak elő sem lehet hoznia nékik az insinuált dolgot, de másfelől sok biztatása vagyon, hogy a török a németnek hadat üzen s hogy azon operatióra őt is előveszik. Ha pedig ebből sem lenne semmi, a franczia király arra biztatja, hogy titokban meneküljön Törökországból és egyesüljön Rákócziékkal,3) a mire kész is. Az együttes támadás részint azért, mert a parasztok mozgalma Rákóczit terveitől elvonja és gyorsabb fellépésre ösztönzi, részint pedig a Thököly előtt tornyosuló akadályok miatt elmarad, de Thököly még 1 704 ápr. 2-án kelt levelében is biztos értesítéseket kér Rákóczitól, azért »hogy tudhassam dolgaimat úgy conformálni, hogy legkisebben is kegyelmetek operatióinak ne praeiudicáljak« ;4

) és nincs is okunk annak feltételezésére, hogy Rákóczi előbbi tervét megváltoztatta, mert ha nagyobb sikert ért is el mint remélte, de az Erdélyben lévő ellenség lekötésére, Erdély felszabadítására és arról az oldalról való támogatásra ínég mindig nagyon rászorult. Hogy a Thököly szabadulását munkálja, különben is sarkalhatta »a keresztyén névhez s nemzetéhez való szeretet kötelessége s a feltett czél, melyre Isten megtartotta, rabságábúl szabadította s eddig munkáját segítette, úgy az egymás között való viszony.« E mellett bizonyít az is, hogy kezdetben nem remélt sikerei után sem gondol arra, hogy Erdélybe seregeket küldjön ]) Emlékiratai, 23. 1. 3) Jhaly Kálmán ; Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai. Monum. Hung. Hist. II. oszt. 24. köt. 525. 541. Ö3t. 11. ') Id. m. 519. 1. <•) Id. m. 522. 1.