Századok – 1906

Történeti irodalom - Schäfer; Dietrich: Die Ungarnschlacht von 955. Ism. Kropf Lajos 156

160 TÖRTÉNETI IRODALOM. Lech folyó jobb partján, nem pedig a bal parton, hol Augsburg áll Svábországban — történtenek, a németeknek máshol a szlávokkal gyűlt meg a bajuk stb. A következő fejezetben azután ismét fölveszi az elejtett fonalat s elbeszéli, hogy Ottó minő ékes beszédet tart — Sallustius mintájára — s mint támadja meg és győzi le a magyarokat, kik közül sokan a szomszéd folyón (Humen contiguum) átúszni igyekeznek, de a túloldalra érkezve, a part alattuk leszakad és a sebes ár elragadván őket, a vízbe fúlnak.1) Ezt a helyet a későbbkori Chronicon Ebersberg antiquum szerint2) Gunzenlee mellett kell keresnünk, hol a víz csakugyan ragadó ; állítólag ezt a helységet is elmosta azóta. E ponttal bővebben Luitpold Brunner foglalkozott — de nem sok értelmességgel — a csata kilenczszázados évfordulója alkalmából kiadott füzetben, melynek czíme : Die Einfälle der Ungarn in Deutschland bis zur Schlacht auf dem Leclifelde.3) Egy másik krónika (Annales Palidenses) szerint is »ad clivum qui dicitur Guncenle« történt az ütközet, az Annales Zwifóltenses szerint azonban »apud Kolital«, tehát Kühlen thalnál, mely Agostától 25 kilométernyire fekszik észak-északkeleti irányban a Schmutter nevű patakon túl, a dombos vidék keleti határában. Ezek későbbkori krónikák, de viszont nincsenek ellenmondásban Udalrik püspök életrajzának szerzőjével, a ki egészen más eseményt beszél el, mint Widukind. A dolog tehát lígy áll, hogy a magyarok A gostát ostromolták, Ottó közeledtének hírére azonban az ostromot abbahagyták és a város alól elvonultak. Az Ottó királylyal vívott csata Ágosta környékén ugyan, de nem közvetlen közelében, és a mondott várostól nem délre, hanem északra, a Lech folyótól nyugatra vívatott valahol, még pedig valószínűleg a Schmutter pataknál, semmiesetre sem azonban a Lech-mezején. Schäfer hosszabban foglalkozik még a Gerhard munkájában található azon passussal, mely szerint a magyarok a mondott évben Noricumot a Duna folyótól a Fekete-erdőig — így Marczalinál is — elfoglalták. Azt igyekezik bebizonyítani, hogy itt képtelenség a mai Fekete-erdőre gondolnunk. Más helyen pedig korholja Brücknert és megmutatja : ') A német történetíróknak nem az okozott fejtörést eddig, hogy a magyarok mi módon jutottak át a folyón, hanem az, hogy ha már úgyis a Lech balpartján voltak, miért kellett nekik azon átkelniük, hogy a nyugatról érkező Ottó ellen vonuljanak. 2) Oefele : SS. rerum Boicarum, II. köt. 3) Augsburg, 1855.