Századok – 1906

Történeti irodalom - Stromp László: Magyar evangelikus egyháztörténeti emlékek. Ism. Révész Kálmán 153

154 TÖRTÉNETI IRODALOM. könyvtárukban igen sok értékes egyháztörténeti anyag halmozódott össze. Az előttünk fekvő kötet csak egy kis részlet az acsai könyv- és levéltár gazdag tartalmából. A kiválogatást és a sajtó alá rendezést Stromp László pozsonyi theologiai tanár végezte, ki a M. Protestáns Egyháztörténeti Adattárnak is szerkesztője. Munkájában nagy szorgalommal és körültekintéssel járt el, mit elismerőleg kell kiemelnünk, ha nem helyeseljük is mindenben az általa követett elveket. Az érdemes szerkesztő ugyanis »az egyes okiratokat teljesen hű másolatban, orthographiájuk hü megtartásával, sőt hibáiknak is teljes épségben való meghagyásával« nyújtja a történetírás rendelkezésére. A kiadásnak ezt az elvét aligha tarthatjuk helyesnek, mikor leginkább XVIII-ik századi kéziratokkal s ezek közt igen gyakran nagyon is hibás másolatokkal van dolgunk. Annak alig van értelme, hogy ha a gondatlan vagy tudatlan másoló pl. Scepusiensis helyett Sepunensis-1, Suit helyett Sold-ot, Ory helyett Ozy-1, Cisdanubianus helyett Cistibiscanus-1 írt, a közlő mindezeket a nyilvánvaló szarvas hibákat, mint valami szentírást, minden változtatás, kiigazítás vagy megjegyzés nélkül lenyomassa. Stromp László maga is észreveszi egypár helyen, hogy eljárása nem helyes, a mennyiben pl. a 322. és 342. lapokon a jegyzetben mégis csak megigazítja a nyilván hibás szöveget. A kötet legelső s talán legértékesebb darabja a Wittenbergben lelke'szszé avatott magyarok jegyzéke, 1541 —1610. A közlés alapját Lányi Mátyás 1772—1774 körüli másolata szolgáltatta, melyet azonban Stromp nagy mértékben javított és pótolt a Wittenberger Or dinier tenbuch (1537 —1560) adataiból. E jegyzék három százötven magyarországi lutheránus pap nevét és életrajzi adatait foglalja magában hetven esztendőről, s nemcsak egyháztörténeti, hanem iskolaügyi és művelődéstörténeti értéke is van. Az akkoriban szokásos keltezéseket (datum), melyek a szentek napjaihoz kapcsolódnak, a szerkesztő a mai szokás szerint, nagy gonddal és teljes pontossággal átírta. A II. szám alatt három TJwköly-emléket találunk. Legérdekesebb és legterjedelmesebb a harmadik, Thökölynek 1684-ben kelt kiáltványa, melyben visszautasítja a lázadás vádját s történeti és közjogi érvekkel bizonyítja, hogy fegyverfogása a megtámadott alkotmány és vallásszabadság érdekében jogos és törvényes. A III. szám alatt azoknak a lelkészeknek névjegyzéke (Lelkészavatások a Tisza-kerületi megyei superintendensek idejéből) olvasható, kiket a Tisza-kerületi megyei superinten-