Századok – 1906

Történeti irodalom - Stromp László: Magyar evangelikus egyháztörténeti emlékek. Ism. Révész Kálmán 153

155 TÖRTÉNETI IRODALOM. densek avattak fel 1704—1738-ig. Itt is sok érdekes életrajzi adattal találkozunk. A IV. Y. VII. és XIII. számok alatt a magyarországi protestánsok sérelmeire vonatkozó országgyűlési iratok és felségfolyamodványok vannak közölve az 1708, 1715, 1736 és 1774 évekből. A VI. és VIII. sz. alatti közlemények a liazai ág. hitv. evangelikus egyház beltörténetére vonatkoznak. A IX. és X. számú közlemények szintén a vallási sérelmekről szólnak. Az utóbbinak Stromp a következő czímet adta : A felvidéki ev. nemesség szövetkezése vallásos és alkotmányos jogai megvédése czéljából. Az itt közölt iratok voJtaképen megbízólevelek azon férfiak számára, kiket az aláíró nemesek vallásos és egyéb ügyeikben képviseletökkel megbíztak, a kiknek neve azonban az iratokba nincs beiktatva. A nagyszámú aláírással és pecsétekkel ellátott okiratok genealógiai és czímertani fontossággal bírnak. A XI. számú közlemény, egy 1769-ből való munkálat az iskolák jobb karba hozásáról, a hazai tanügy történetéhez szolgáltat becses adalékot. A XII. szám alatt a reformátusok 1773 évi, Bugyiban tartott konventjének jegyzőkönyve van közölve, sajnos, egy nagyon hibás másolat után. E nagy jelentőségű konvent jegyzőkönyvét sokkal jobb másolatról közölte már Liszkay József a Magyar Protestáns Figyelmező 1876. évf. 319—322. lapjain. A XIV. szám alatt Prónay Gábor egyháztörténeti érdekű levelezéséből kapunk 86 darabot, az 1734—1755 évekből. Nagybecsű levelek a magyar evangelikus egyházi élet ezen korszakából, melynek középpontján mint vezető, tanácsadó, patrónus és Maecenas, Prónay Gábor állott, kivel a reformátusok hasonló nagy embere, a debreczeni Domokos Márton, szintén állandó összeköttetésben volt. Nagyérdekű itt a többek közt Fábry Gergely superintendensnek 1751-ben kelt levele, mely szomorú, de hű képét adja az üldözött és elnyomott magyar lutheránus egyházak akkori zilált állapotának s a papság tudományos színvonala sülyedésének. »A tanítók (lelkészek) között — írja — sokaknál nagy a tudatlanság ; az oskolákból időnek előtte kiragadtatván, az Istenről való tudománynak csak az első betőire is alig mehettek, nemhogy a theologiába lévő tökélletessebb tudományokba szükséges fundamentumot vethettek volna; a deák s egyéb hasznos nyelveket kevesen értik, hogy más nyelveken kibocsátott Írásokkal magokon segíthetnének.« Általában elmondhatjuk, hogy e levelek nélkül a