Századok – 1905

Történeti irodalom - Sturdza; A. C.: La terre et la race roumaines. Ism. Kropf Lajos 566

567 TÖRTÉNETI IRODALOM. 564 területe, lakosainak száma, a megyék székhelyeinek nevei és ezek lakosságának száma (köztük Arad, Makó, Nagyvárad, Gyula, Debreczen stb. mind oláhos helyesírással) egy külön táblázatban vannak feltüntetve. Debreczeni polgártársaink eddig talán nem is tudták, hogy elődeik a középkorban szintén oláh nemzetiségű független vezéreknek és fejedelmeknek voltak alávetve. Ezt állítja legalább előttünk fekvő munkájában Sturdza. A földrajzi részben különben szerzőnk aránylag nagyon szerény. írói vakmerősége a második, a történelmi részben jut teljesen érvényre. Szerinte az oláh faj eredetének és megalakulásának kérdése kétségkívül egyik legnehezebb talánya (énigme) az ethnographiának és egyike a legszövevényesebb történelmi problémáknak. Számos tudós tanulmányozta már e kérdést és többékevésbbé kielégítő megfejtéssel szolgált. Legnagyobb részük, bizonyos lényeges pontokat illetőleg, közös megállapodásra jutott, úgy hogy mai napság az oláhok dáko-rómaisága elfogadott tény(ü) és lehetetlen többé egy Rössler, egy »Shafarjik« és egy »Hunfálvy« részrehajló és gyűlölködő véleménye mellett kardoskodni a nélkül, hogy az ember nevetségessé ne tegye magát. (161. 1.) Sőt mi több, Onciul egy »kitűnő érvével« teljesen porrá zúzta (pulvérisé) Rössler és Hunfálvy elméletét. (246. 1.) Sturdza számos adattal kedveskedik jóhiszemű franczia olvasóinak, a mivel minden kétségen kívül igyekszik helyezni azt, hogy az oláh nép története visszavihető az ókorba és hogy e nép műveltsége ősrégi. Az ő adatai és érvelése azonban élénken emlékeztetnek a mi néhai Horvát Istvánunk módszerére. Sturdza felfogása szerint minden vlachus=oláh, ámbár Ernyei József nemrég figyelmeztette a kutatókat, mily óvatosan kell bánnunk e névvel, mert idővel, főleg szláv területen, elvesztette eredeti értelmét s majd szláv birka- vagy kecskepásztort, majd rablót jelentett, majd olyan iparost is, a ki a pásztorélet termékeit feldolgozta. Ernyei továbbá kimutatta, hogy a felvidék vlacli pásztorai tulajdonképen tótok és ruthének. A morvaországi valachoJc sem voltak sohasem oláhok, hanem pásztorsággal foglalkozó szlávok, leginkább tótok. Én is figyelmeztettem íróinkat néhány év előtt, hogy még Perzsiában is akadhatunk ilyen pseudo-oláhokra. Az angol Herbert Tamás, ki 1626 körül utazgatott ott, írja 1634-ben Londonban megjelent könyvében, hogy Techoa vagy Dea-chow közelében láttak egy népséget, mely fekete sátrakban lakik, tatár szokásokkal él, állandóan nem telepedik meg sehol, hanem nomádok módjára ide s tova barangol. A perzsák vlachoknak vagy pásztoroknak nevezik e népet : »the Persians stile them vloches, or she-