Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

654 VÉGI! KÁLMÁN MÁTYÁS. is létezhetett a hajdani Ohat területén. Az egri püspök és IV. Béla között 1248-ban létrejött csere-egyezség szerint a Nagy-Morotva és a Völgyes fél halászati joga a királyt, a másik fél az ohati apátot és kegyurait illette. A Nagy-Morotva alatt, mint bebizonyítottam, azt a medret kell érteni, mely Nagy-Major és Csege között a Tölgyere, Hatrongyos és Sólyom-halom körűi ma is határ. A fél halászati jog tehát nem úgy értendő, hogy a kérdéses völgyeleteket valahol, merőlegesen derékon metszették, derékszög alatt a folyam irányával, hanem természetesebben, a mai vízjognak is megfelelően úgy, hogy azt a két parti birtokos felerészben mondhatta magáénak. Es ha kétségtelen az elmondottak alapján, hogy a keleti partbirtokos a Kecskés, az északi я Puchlakó alapján a király volt, akkor logikailag a másik oldalra kell helyezni az ohati apátot és kegyurait, vagyis a Nagy-Major területére, hol hajdan az apátsági birtokok és az ohati család birtokai feküdtek, azzal a hozzáadással, hogy az utóbbiak a Völgyestől délre is bírtak. Az oklevél tehát megerősíti a kőemlékek bizonyságát. Ebben az időben — az 1299-iki oklevéllel összevetve az 1248-ikit — a Bátoldok bírták az apátság kegyuraságát és a szomszédos földeket. A Bátoldok és Sártiván-Vecse nembeliek között 1299-ben létrejött csere-egyezség is álláspontunk mellett bizonyít, mert monostort és kegyuraságot monostorért és kegyuraságért cserélvén, az elcserélt Hahót-monostora körűi csoportosított birtokokat említi fel. Ezek pedig : Hahót-monostora, mely a vitatott helyen feküdt, egyetemben Ohat faluval, melynek plebánusa még a pápai tizedlajstrom korában is — bár mint rossz fizető — szerepel ; Szilas, mely ez alatt terül a Völgyesig ; Arkusd, mely csakis az Árkus folyó mellett fekhetett és — mint a Pércsi Miklós és Ohati Istvánná Pércsi Ilona s ennek fia Ohati Kolozs közötti egyezségből kiviláglik — az Árkus két oldalán, azon a tájon volt, hol a csegei Nagy-Major Varga-tanya, Karjú-ház nevű birtoka fekszik ; végre Hodos a hajdani Tisza-morotvákban épen oly gyakori név lévén, mint a Zege, Cseke (halfogó, haltartó) vagy a. Morotva, lehet akármelyik morotvás part, de lehet — és igen valószínű — hogy a későbbi Hatarus-sal, a mai Hatrongyossal azonos, mert — mint a helyszínén felfedeztük — a régi Hatrongyos a hódlakásra alkalmas Morotva partján fekszik. Én a Völgyes északkeleti nyúlványát azonosítom vele a körülötte fekvő birtokokkal. De megengedem azt is, hogy az egész mai Nagy-Major területéről van szó, mely ha nem volt a Bátoldok ősi birtoka, talán leányi negyed czímén jutott a kezökre. Az 1300-iki csereszerződés Hodost megint az ohati monostor közelébe helyezi.