Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

AZ OHATI APÁTSÁG. 6.33 A két Pércsi-ágazat között 1335-ben létrejött csere-egyezség csak annyit mond a monostorról, hogy az az elcserélt birtok területén (in facie) feküdt. Az elcserélt birtok pedig Egyek és Csege között esett úgy, a mint az 1336-iki határjárásból tudjuk, vagyis Nagy-Major, kolostorunk vitatott helye is hozzá tartozott. Ez a határjárás egyébiránt névleg sem említi meg sem a monostort, sem a másik kegyurasági épületet, Szent György templomát. A nagybátya és unokaöcs között kötött csereszerződés 1341 aug. 6-án csak Szent György egyházának kegyuraság!portióját, közös osztályrészét említi, a monostorról nem szól. Természetes, mert az Ohatinénak és fiának Ohati Kolozsnak adott földek ennek területén kívül, a mai Völgyes alatt feküdtek, a Szent György templomától, Bodajcs falutól délkeletre, a ma is Oliati-telek néven ismert terület irányában az Árkusig és az ennek két partján elterülő, akkor már lakatlan Arkustelek nevű földig (terra vacua), mely kivehetőleg délen a mai Nagy mér földes-halomig, északon a Sólyom-halomig, nyugaton a Völgyes északkeleti nyúlványáig, keleten a Kecskésig terjedt. De közösnek maradt a plébániai, kegyurasági föld, a Szent György templom patronatusi földje, melyből a portio szintén kijárt az Ohatiaknak a csere arányában. A mily jellemzőleg hallgat azonban ez az okirat a körébe nem tartozó monostorról, épen oly jellemző a reá egy hónapra ugyanazon évi szept. 13-án kelt határ járt levél, mert ez már nagyon is felemlíti a monostort és megjelöli a helyét. A határjárás alkalmával ugyanis Ohatiné és fia azt követelték, hogy hívják meg Csege, Zám és Kócs lakosait meg tisztjeit is, kik Ohatnak szomszédjai. E követelés valószínűleg Árkitelek határainak megállapítása végett nyilváníttatott, melyet a nevezett falvak, de különösen a királyi birtokban levő Kecskés felől, mint pusztát, gazdátlan területet tisztázni kellett. Kiemelem újra, hogy Ohat határai 1336 — 1341-ig kétségtelenül azonosak maradtak, vagyis annak a Nagy-Major is tartozéka volt. Pércsi Miklós ellentmondott az Ohatiak követelésének, vagyis a csegei királyi tiszteket, Csege, Zám és Kócs lakosságát nem engedte meghivatni, mert, mint mondá, ezek neki ellenségei. Hogy azonban az ily módon homályban maradt igazság netaláni sérelme orvosoltassék, Pércsi Miklós arra kötelezte magát, hogy ha idővel az említett falvak népe vagy uraik és tisztjeik Kolozst és örököseit az említett és a fentebbiek szerint már megállapított földek birtokában bármi módon háborgatnák, vagy pedig azoknak bármely részecskéjét perben vagy peren kívül magoknak tulajdonítanák, akkor Miklós és fiai épségben maradt saját osztályrészüknek a Boldogságos Szűz Mária ohati monostora felőli