Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902
936 BLEYER JAKAB. monda-költészetre; így a cseheknél,1 ) oroszoknál2 ) és a legfeltűnőbb módon a lengyeleknél, a kik egész terjedelmében vették át és fejlesztették önállóan tovább a német Walthariusmondát,3 ) mely szintén a népvándorlás korában, Attila uralmának idejében játszik. Annak a feltevésnek tehát, hogy a keleti gót-gepida hun-mondát a pannóniai szlávok átvették és a magyarokkal közvetítették, semmi sem áll útjában ; sőt — úgy vélem —- a felsorolt szempontok elég támasztékot nyújtanak arra nézve, hogy a feltevést necsak lehetőnek, de valószínűnek is tartsuk. Nyelvtörténeti téren is volna egy teljesen megfelelő analógiánk, az t. i. hogy a magyar szókincsnek legrégibb germán elemei szintén nem egyenesen, hanem szláv közvetítéssel jutottak nyelvünkbe.4 ) Most még azt kellene kifejtenem, hogy hogyan viszony -lanak e hypothesishez hun-mondánk azon személynevei, melyeket a keleti germánság nyelvéből származtattam. Sajnos azonban, uem rendelkezem a szláv nyelvtörténet terén a szükséges ismeretekkel, úgy hogy e kérdés fejtegetésébe, bármily fontos és kívánatos volna is, nem bocsátkozhatom. A magyar hun-monda szempontjából is csak ismételhetem MüllenhofF rég kifejezett óhajtását :5 ) bár találkoznék oly szlavista, ki a germán hősmondának a szláv monda-költészetre gyakorolt hatását egész terjedelmében vizsgálat tárgyává tenné és a sok tekintetben fontos kérdést amaz anyag segítségével, mely a forrásokban elszórtan, de — úgy látszik — elég gazdagon maradt ránk. dűlőre vinné. 2. Eredmények. Vizsgálódásaim végéhez értem és még csak röviden össze akarom foglalni a fontosabb eredményeket, melyekhez fejtegetéseim során jutottam. 1. A hun-magyar rokonság hite népünknél csak mai hazájában való letelepülése után fejlődött ki, és pedig minden ') V. ö. K. Möllenhoff : Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage. Zeitschr. f. d. Altertum, XII. 417. 1. — Ii. W. Titz : Zeitschr. f. d. Altertum, XXV. 253. 1. — Jahresbericht über die Erscheinungen auf dem Gebiete der germanischen Philologie, XIV. 241. 1. stb. 2) V. ö. K. Müllenhoff id. h. 344. 1. a) V. ö. R. Heinzel: Ueber die Walthersage. Wiener SB. 117. köt. 27. 88. 1. és Symons id. m. 704. 1. 4) Olv. Simonyi Zsigmond összeállítását (Szláv szavaink eredetéhez. Nyelvtud. Közlemények, XXV. 53. 1.) Uhlenbeck egy értekezése alapján (Archiv für slavische Philologie, XV. 481. 1.), mely azonban csak alkalmilag készült és nem tekinthető véglegesnek. 5) Zeitschr. f. d. Altertum, XII. köt. 354. 1.
