Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

A MAGYAK HÜN-MONDA GERMAN" EI.EMEI. 935 feltevésnek útjában, hogy a germán eredetű hun-mondát szlávok közvetítették a magyarsággal. A hunoktól leigázott népek közt szlávok is voltak, a kik azonban a hun uralom idejében nem játszottak fontosabb szerepet. A hun birodalom felbomlása után többnyire békésen éltek a germán népek, nevezetesen a keleti gótok és gepidák szomszédságában.1

) A szlávok száma idők folyamán mindig jobban nőtt, a keleti gótok és gepidák pedig mindinkább fogytak, mígnem az utóbbiak a szlávságba egészen beolvadtak, ép úgy mint az avarok. Ebben a csendes harczban végtére a szlávok lettek győztesek és legbecsesebb zsákmányukhoz tartoztak bizonyára a míveltebb és előrehaladottabb germánok kulturkincsei, s ezek közt — úgy kell lenni — a keleti gót-gepida hősmonda is. Nép-mondáik és nép-énekeik a szlávoknak már a népvándorlás korában is voltak,2) a mint népköltészetük még ma is virágzik és rendkívül gazdag epikai anyagban. Egyenes bizonyítékaink nincsenek egy szláv hun-monda mellett, de abból a korból másféle hagyományokról sincs tudomásunk, a melyek nélkül pedig epikai népköltészet el nem képzelhető. Azt hiszem különben, hogy a régi szláv krónikák beható és módszeres átkutatása határozott bizonyítékokkal is elősegíthetné e kérdés eldöntését.3

) így pl. Anonymus ama többször ismételt megjegyzése, hogy a szlávok a benyomuló magyarokat Attila utódainak tartották, erősen a mellett szól, hogy a szlávoknak voltak hagyományaik a hunokról és legnagyobb királyukról Attiláról. Már föntebb megkíséreltem, azt a feltevést, hogy a magyarokkal a szlávok közvetítették a hun-magyar rokonság hitét, Anonymusnak ezen adatával bizonyítani. Ha pedig ez a feltevés helyes, akkor egyenes útmutatást ad nekünk arra nézve, hogy mikép oldjuk meg az egész hun-monda közvetítésének kérdését. Azt a feltevést, hogy a keleti gót-gepida hun-mondát a pannóniai szlávok nemcsak átvehették, hanem valószínűleg át is vették, másféle szempontok és analógiák is támogatják. Majdnem az egész területen, a hol németek és szlávok egymás mellett, vagy egymással elvegyülten laktak, észlelhető kisebb vagy nagyobb mértékben a német hősmonda befolyása a szláv ') V. ö. Gr. Kreck : Einleitung in die slavische Literaturgeschichte, 1887. 258. 1. s) V. ö. P. J. Schafarik : Slavische Altertümer, I. 1843. 231. 1. 3) így pl. Boguphalus (Mon. Pol. Hist. Ed. Aug. Bielowski, II. köt. 472. 1.) említi : »quorum (t. i. Hungarorum) rex Tyla nomine, qui in scripturis Atyla nom ina tm-.«