Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

A MAGYAK HÜN-MONDA GERMAN" EI.EMEI. 933 863-ban a szent-galleni évkönyvekben1

) és 871 körűi a salzburgi Conversio Bagoariorum-ban 2

) történik említés (az utóbbiban a gepidákkal együtt), a mai Horvátország területén lakókról pedig 950 táján Konstantinus császárnál.3

) Nagy Károly megsemmisítő hadjáratai után azonban az avarok nem voltak már önálló nép, hanem arra voltak kárhoztatva, hogy az őket körülvevő szláv tengerben nyomtalanul eltűnjenek. »Eltűntek mint az avarok« ; így szól egy orosz közmondás Nestor

4) krónikájában, és a honfoglalás idejében már csak egészen jelentéktelen avar töredékek, s ezek is félig elszlávosodva, élhettek a mai Magyarország területén. A magyar források egyetlen egyszer sem említik őket, ép oly kevéssé mint a gepidákat, s a magyar nyelvben és kulturában szintén nem hagytak hátra egyetlen látható nyomot sem. Sebestyén hypothesisét tehát nem támogatja semmi és így nem is alkalmas arra, hogy a kutatást előbbre vigye. A magyar őstörténetre vonatkozó kutatás mai állása szerint a közvetítés kérdésére csak egy felelet adható : a közvetítők csakis szlávok, nevezetesen a pannóniai szlovének lehettek. Ez a felelet nem folyik magának a mondának tartalmából, hanem általános történeti és kultúrtörténeti okokból. A honfoglalás idejében a mai Magyarország, egyes jelentéktelen néptöredékektől eltekintve, teljesen szláv volt. Ezt közvetetlenűl különböző történeti források bizonyítják, közvetve pedig számtalan régi, szláv eredetű folyó- és helységnevünk, mely még ma is használatos. Ez a történeti tétel annyira kétségtelen, hogy nem is szükséges vele bővebben foglalkoznom. A szlávokat a magyarok természetesen legyőzték és leigázták, egy részük beleolvadt a magyarságba, más részük pedig megtartotta nemzetiségét mind a mai napig. Minden történeti forrásnál határozottabban bizonyítja azonban a magyar nyelv, hogy a honfoglalás idejében a mai Magyarország szláv volt és hogy a szlávok messzemenő hatást gyakoroltak a magyarság kulturális viszonyaira. A magyar nyelv vallomása nemcsak biztosabb és objektívebb minden egyéb írott kútfőnél, hanem sokoldalúbb és tartalomban gazdagabb is. Azokból a szláv jövevényszavakból, melyek a honfoglalás idejében és a rákövetkező századokban jutottak a ') A magyar honfoglalás kútfői, 301. 1. ') U. O. 304. 1. 3) De admin, imp. XXX. fej. A magyar honfoglalás kútfői, 114. 1. 4) »Inde apud Russos usque ad hunc diem proverbium est : perieerunt sicuti Avares, quorum neque stirps, neque progenies restât.« Jagic fordítása. A magyar honfoglalás kútfői, 308. 1.