Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

BLEYER JAKAB. A M"AGYAR|HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 903 Pannóniát kapták Rómától. Attila liai azonban — értesít Jordanes tovább — nem tudtak az új helyzetbe beletörődni és megtámadták Valamert, a keleti gótok királyát ; de ez leverte őket, úgy hogy népöknek csak egy kis töredékével tudtak Scythiába a Danaber (Dnepr) vidékére menekülni, a mely helyet »lingua sua hunni var appellant.« Az utolsó támadást a gótok ellen a hunoknak Dintzik2) nevű királya, Attilának egyik lia intézte, midőn a Pannóniában levő Basiana ellen nyomult; a gótok azonban oly csúfosan verték ki az országból, hogy a még megmaradt hunok ezen időtől fogva rettegték a gótok fegyverét. A hun-krónikának ezen testvérliarczról szóló elbeszélésében ismét egy-két olyan helyre akadunk, mely — ha nem is közvetetlenűl — valószínűleg Jordanestől származik. Jordanes mondja: »dividuntur regna cum populis, huntque ex uno corpore membra diversa« ; és a hun-krónika : »in partes diversas Hunorum communitas est diuisa.« A következő helyre is — úgy látszik — hatott Jordanes ismeretes leírása,3) melyet a katalaunumi csatáról nyújt: »in quo quidem prelio tantus sanguis germanicus est effusus, quod si Teutoniei ob dedecus non celarent et vellent pure reserare, per pl ures dies in Danubio aqua bibi non poterat, nec per homines, пес per pecus, quoniam de Sicambria usque urbem Potentie sanguine inundavit.« Ha a hasonlatosság ebben a leírásban nem véletlen, akkor csakis tudós kölcsönzés lehet, mert — mint már ismételten említettem — teljesen kizártnak tekintendő, hogy a katalaunumi ütközet emléke a magyar hun-mondára hatással lett volna. Van azonban egy másik lehetőség is, és ez az, hogy a hunhistóriának ezen leíró sorai magából a Nedao melleti csatáról szóló magyar mondából valók, és akkor nem volna lehetetlen, hogy a hunok és burgundok harczának leírása a Nibelungénekben (2087. 2113. 2117. vsz.) — a mire már Petz4) mutatott rá •— szintén az ezen csatához fűződő történeti hagyományból. származnék. A közölt rész első feléből erős németellenes tendentia szól. Ennek a hunok és magyarok azonosítása ') Getica, LII. és köv. fej. 3) Priskos (Corp. Ser. Byz. 161. 1.) Attilának ezt a fiát Дг-pfifix-пек nevezi. 3) Ezt a leírást — mint már említettem — a hun-história a katalaunumi ütközetről szóló elbeszélésében majdnem szórói-szóra vette át Jordanesből, s így lehetséges, hogy a hun-história szerzője a Nedao melletti csata leírásánál egészen öntudatlanúl állott hatása alatt. 4) Id. ért. 77. 1. Az általános nézet az, hogy a Nibelung-ének ezen helyére is a katalaunumi csata emléke hatott. V. ö. tí. Heinzel : Wiener SB. 114. köt. 518. 1. és 109. köt. 673. 1.