Századok – 1905

Történeti irodalom - Tagányi Károly; Réthy László; Pokoly József; Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I–VI. köt. Ism. Lukinich Imre 859

862 TÖRTÉNETI IRODALOM. 870 Dobolta vármegye újabb keletű. Valószínűleg csak a Xl-ik században keletkezett az által, hogy itt királyi várat építettek a meszesi kapu útvonalának biztosítására s ehez a várhoz Szolnok és Kolozs megyék területéből megfelelő részt hasítottak ki, megvetvén ezzel az új dobokai királyi vármegyének alapját. A monographia-bizottság által körvonalazott programúinak megfelelően Polcoly József a megyének, mint institutiónak történetét adja elő a XIV-ik századtól kezdve, midőn t. i. Erdélyben is megalakult a nemesi önkormányzatú vármegyei rendszer, mely a magyarországi vármegyékhez való sok hasonlóság mellett is több lényeges különbséget mutat fel. Ezen különbségek Erdélynek tartományi jellegéből, külön autonómiájából származnak, s így a központi hatalomtól való távolság egyes speciális jogoknak (pl. adómegszavazás) lett szülője, a megyei autonómia azonban tulajdonképen a közös gyűléseken fejlődött ki. A vármegyei szervezet a független fejedelemség korában állandósult; 1848-ig a megye nemesi, tehát autonom volt, s e két fogalom annyira összeforrott, hogy az egyiket nem lehetett érinteni a nélkül, hogy egyúttal a másik ne háboríttassák. A rendiség megszüntetésével s az állampolgári jogegyenlőség törvénybe iktatásával a megye mint institutió egészen új jellemű, bár egyelőre még meg nem határozható irányban fejlődik, s inkább közigazgatási, mint politikai vagy igazságszolgáltatási teendőkkel lévén felruházva, a régitől különböző hatósággá alakult. A megyének mint intézménynek története és fejlődése, folytonos tekintettel Szolnok-Doboka megyére, Tagányi és Pokoly becses fejtegetéseivel, legalább Erdélyt illetőleg, jóformán tisztázva van. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy munkájúkban Szolnok-Doboka megye politikai története nagyon alárendelt szerepet játszik ; a megye belső fejlődésének történetét alaposan megismertetik, de szerepét hazánk vagy Erdély történetében teljesen mellőzik ; s ezt a hiányt a következő kötetek sem pótolják, de nem is pótolhatják, már csak az eldaraboltság miatt sem. Ez azonban nem az írók, legalább nem a Tagányi és Pokoly hibája, hanem a programni fogyatékossága. Az eddig megjelent többi öt kötet (a hetedik munkában van) a megyében létező községek történetét tartalmazza. Ennek a tulajdonképeni monographiának hibája az, hogy csak a mai községek történetét adja elő és azokét a községekét, melyek valaha a mai megye területén léteztek. Nézetünk szerint fel kellett volna ölelnie azokat is, melyek egykor a már kialakult Belső-Szolnok vagy Doboka határai közt feküdtek s ma különböző körülmények következtében más megyéhez tartoznak,