Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 739 fejtegetéseimmel többé-kevésbbé ellenniondásban állnak. Máiemlítettem, hogy Heinzel,1

) a kihez Jiriczek2

) is csatlakozik, elveti azt a feltevést, hogy a Pannónia elfoglalásáról szóló magyar hagyomány Jordanesnek Vinithariusról szóló elbeszéléséből, vagyis szabatosabban, a Jordanestől elbeszélt történeti eseményből magyarázandó. Heinzel valószínűvé akarja tenni, hogy a pannóniai harczokról szóló elbeszélés tulajdonképen egy, a katalaunumi csatáról képződött nyugati gót hagyományon alapszik, mely német közvetítéssel került volna Magyarországba. A pannóniai csatákról szóló monda eredeti alakját Heinzel a Chronicon Paschale egy passusában látja,8

) a hol el van beszélve, hogy Alarich és Aëtius Attilát közel a Dunához csellel támadták meg, és bár győztek, Alarich mégis egy nyíllövéstől elesett.4) A monda további fejlődésében azután Heinzel szerint Alarich helyébe a nyugati gót Theoderich (Jordanesnél : Theodoridus) lépett, a ki a katalaunumi ütközetben mint Aëtius szövetségese leesett lováról és övéitől agyontapostatott, vagy — »a hogy mások állítják« — a keleti gótok oldalán levő Andagis lövésétől esett el.5) Eltekintve attól, hogy a Chronicon Paschale eme helye, mely tulajdonképen a katalaunumi ütközetről szól, mit csak tévedésből helyez a Duna mellé, valójában mégis csak igen kevés hasonlóságot mutat a hun-krónika előadásával, és hogy hun-mondánk alapgondolatát még csak nem is érinti, míg ez Jordanesnek Vinithariusról szóló elbeszélésében a maga egészében és pontosan meglelhető : nem is található máskülönben semmi nyoma annak, mintha a magyar mondában a katalaunumi ütközet emléke valaha élt volna.6

) Egy nyugati gót mondának német közvetítése pedig oly föltevés, a melyet semmivel sem lehet igazolni. Azt hiszem tehát, hogy a fenti fejtegetések után Heinzel és Jiriczek fölfogása, minthogy a pannóniai csatákról szóló ') Über die Hervararsage. Wiener SB. 114. köt. 518. 1. а) Id. m. 137. 1. 1. jegyz. s) Ed. L. Dindorf : Corp. Script. Hist. Byz. I. köt. 587. 1. 4) Ennek a helynek már Riedl Frigyes is tulajdonított, természetesen nem a hun-mondára, hanem hun-krónikánkra hatást. Olv. id. ért. 334. 1. б) Jordanes : Getica, XL. fej. Arra a hasonlóságra, mely ezen Theodoricus és a magyar krónikák Detrehje között fönnáll, már Szabó Károly (Kézai Simon mester magyar krónikája, 1862. 18. 1. 5. jegyz.) és Petz is (id. ért. 41. 1.) rámutattak. c) Heinzel az Etele fiai között kitört csata leírásában is a katalaunumi ütközetről szóló hagyomány hatását látja. De ha ilyen hatást tényleg fel kell tennünk, akkor a leírás nem is származhatik magából a mondából, hanem csakis a krónikás tudós kölcsönzése lehet. Olv. különben alább.