Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

736 BLEYER JAKAB. Az egyezés feltűnő, és még sem vagyunk arra a feltevésre jogosítva, hogy Turóczi ezt a helyet valamely német forrásból vette volna át, mert ennek másutt semmiféle nyomát nem talál­juk nála. Fel kell tehát tennünk, hogy a »Detreh—Dietrich« sisakjáról szóló monda ősrégi és közös, valószínűleg keleti gót forrásból ment át a német és magyar mondába egyaránt. A Detreh sisakjáról és haláltalanságáról szóló elbeszélés csak Turóczinál (az utóbbi Oláhnál is; olv. föntebb) olvasható, a mi világos bizonyítéka annak, hogy a hun-história szerzője króni­kájában csak részben értékesítette a magyar hagyományt és hogy előadását még a XV-ik század végén is magából a népi mondából lehetett kiegészítenie. Ez Turóczinak kétségtelenül még sokkal nagyobb mértékben sikerülhetett volna, ha erre egyáltalán súlyt helyezett volna. A magyar mondának egy további egyezése a német hagyo­mánynyal, a hun-história következő helyén is található: »Tunc romani Ditricum Veronensem, alamannum natione, illo in tempore super se regem prefecerant voluntaries 1) A szabad király­választás említése a rómaiaknál valószínűleg tudós eredetű, a mint már a »Gesta Theodorici«2) beszéli: »Legati roma­norum supervenerunt, qui pro defensione reipublicae Theode­ricum illis in patriciatus dignitatem ordinari postulabant.« Detreh-t krónikánk veronainak és római királynak mondja, ép úgy mint a német hagyomány. A megegyezést bizonyára itt is közös forrásra kell visszavezetnünk, olyan traditiókra, melyeknek keletkezését Olaszország történeti és ethnologiai viszonyai N. Theodorik idejében és halála után eléggé meg­magyarázzák.3) Detreh a magyar monda szerint alamann szár­mazású, a mi valószínűleg csak annyit akar jelenteni, hogy germán volt ; különben az is lehetséges, hogy ezen vonásban Theodorik s az alamannok közt való barátságos viszonynak emléke él.4) Detreh tehát mindjárt elejétől fogva mint római — azt mondhatnók — mint német-római király szerepel a magyar mondában, a mint hogy a német-római viszonyok, ha talán nem is magára a mondára, de krónikásaink felfogá­*) Turóczi-nál : »Detricus de Verona . . . Komanorum principum de voluntate omni Germaniae praesidebat.« Ennek az eltérésnek aligha van jelentősége ; legföljebb az következik belőle, hogy a mondának a római és német viszonyokról való felfogása zavaros és ingadozó volt. a) MGH. SS. Ker. Merov. II. köt. 203. 1. — V. ö. Matthaei id. ért. 40. 1. s) V. ö. Matthaei id. őrt. 40. 1. 4) V. ö. Matthaei id. ért. 41. 1., a ki ebből azt következteti, hogy о monda első ápolói az alamannok voltak ; ez a feltevés azonban legalább a magyar mondát illetőleg egészen önkényes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom