Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 737 sára kétségtelenül hatással voltak. Az ő uralma nemcsak Olaszországra terjed ki, hanem Pannóniára is, a hol a keleti gótok délre való vándorlásuk előtt tartózkodtak és a hol nem csekély töredékük maradt vissza. Mint római király szenved vereséget, eme vereség folytán veszti el — mint a hun történet továbh beszéli — függetlenségét, hagyja el Olaszországot és él Pannóniában népével Etele fönhatósága alatt. Ezzel veszi kezdetét Detreh-nek birodalmán, Itálián kívül, a hun király udvaránál való tartózkodása. A magyar hun-monda szempontjából tehát nem áll az, hogy Detreh (Dietrich) Attilával csak akkor lépett viszonyba, miután »eine nahe Verbindung Rüdigers mit Etzel und Helche in der Sage hergestellt war.« *) A német mondában Dietrich tudvalevőleg Ermanarik üldözése elől menekül Olaszországból és mintegy számkivetve megy Etzel udvarához, a ki feleségével, Helchével együtt szívesen fogadja és védelmébe veszi. Ennek a számkivetési mondának keletkezése nincs még eléggé és meggyőzően megfejtve. Általában azt gondolják, hogy már a gótoknál képződött az a hit, hogy Olaszország már Theodorik előtt is a gótok birtokában volt,2) és pedig abból az okból, bogy a gótok uralmát Itálián ily módon jogilag igazolják.3) De ha Olaszország — vélik tovább — már Nagy Tbeodorik előtt is a gótoké volt, abból mint consequentiának szükségképen annak a további felfogásnak kellett folyni, hogy Dietrichet az ő örökölt birodalmából elűzték és hogy ebbe később ismét visszatért.4 ) De bár a mondákban az a törekvés, hogy egy új foglalást ily módon igazoljanak, általánosan el van terjedve, — a mi mondánk is, mint már föntebb kiemeltem, példát mutat rá, — mégis azt tartom, hogy ez a törekvés képes ugyan arra, hogy a mondát adott viszonyoknak és történeti eseményeknek ily értelemben való összekapcsolására és kiaknázására sarkalja, de arra nem képes, hogy ily összefüggéseknek önkényes kigondolására bírja. Ez teljesen ellenkeznék a valódi monda szellemével. A német hagyomány szerint Dietrichnek Odoakar, illetőleg az ő nagybátyja Ermanarik gyű-J) Olv. B. Symons : Heldensage. Paul-féle Grundriss der germán. Philologie, III. köt. 703. 1. ") Ennek a felfogásnak későbbi korból való bizonyítékait összeállítja R. Heinzel : Über die ostgothische Heldensage, 32. 1. s) Y. ö. M. Rieger : Dietrich und Theoderich. Zeitschr. f. d. Mythologie und Sittenkunde, I. köt. 230. 1. 4) V. ö. Jiriczelc : Deutsche Heldensage, I. köt. 144. 1. és Symons id. m. 690. 1.
