Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

724 BLEYER JAKAB. nein fordult elő magában a mondában sem,

1) de egészen nyilvánvaló, hogy valójában a gótokról van szó. Bár a háromszoros összeütközés változó szerencsével gyakran előforduló mondaformula, a hun-krónika elbeszélését mégis nem szabad ilyen puszta kisegítő formulának tekintenünk, mert minden ütközetnek helyi és tartalmi tekintetben megvan a maga sajátos jellege, mely határozott történeti háttérre mutat. Eltérés csak a hagyomány lokalizálásában és a szereplő személyekben mutatkozik, és ezt akarom az alábbi fejtegetésekben — Matthaei e párhuzamos helyekre való hivatkozással az egész kérdést elintézettnek tekinti — megmagyarázni és megokolni. Az egész magyar hun-monda a régi Pannónia északi részében van lokalizálva. A hun liarczokról szóló elbeszélés első felében a mai Fehér megye északkeleti részében játszik. Detreh seregével, mely olasz, germán és másfajta elemekből áll, Zazhalomba, azaz Százhalomba — Anonymus egészen szabatosan »Centum montes«-szel fordítja2) — érkezik, mely Érd alatt Batta mellett feküdt. A helység elnevezése ama halmokkal függ össze, melyek azon vidéken nagy számban találhatók és a melyek nem egyebek régi sírhalmoknál. De mint az ásatások mutatták, nem hun, hanem kelta sírhalmok.3

) A nép azonban hun síroknak tartotta és így fölötte alkalmasak voltak arra, hogy a hun-mondának ezen a vidéken való lokalizálását előmozdítsák. Százhalom mellé képzelik krónikáink Potentianát. Turóczi hozzáfűzi: »erat enim haec civitas, ut quidam aiunt, Latinoruin, ad litus fluminis Danubii, inter Thetem (= a mai Tétény) et Zazalom situata.« Potentianának Tétény és Százhalom közé helyezése csak Turóczinak a többi krónikák előadásából vont önkényes következtetésén alapulhat, és az »aiunt«-nak ezekre kell vonatkozni, mert a hun-história eme helyén kívül egy pannóniai Potentiana nevű helység sehol másutt elő nem fordul. Erről az állítólagos római városról már sokat írtak és sokat kutattak, de eredménytelenül. Már Schwandtnernél4) történik ') A monda a gótokat talán rómaiaknak mondta, vagy hogy germán jellegüket kifejezze, alamannoknak. s) XLII. fej. — Tehát nem Szászhalom, a hogy annak idején Horvát István (Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből, 1825. 40. 1.) és Mailáth (Geschichte der Magyaren, 1831. IV. köt. Függ. 47. 1.) gondolták. W. Grimm : D. Heldensage cz. művében tehát *171c mint helytelen törlendő. »Bern« önkényes átalakítása a_ »Verona« névnek. 3) V. ö. Luczenbacher János: Akadémiai Értesítő, 1847. 282 1. és Nagy Géza : Pallas Nagy Lexikona, IX. 474. 1. (Hunn sírok) és XI. 105. 1. (Kunhalmok) 4) SS. Ber. Hung. I. 58. 1. jegyz. — V. ö. Corp. Inscript. Lat. III. 523. és 525. 11.