Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 717 kint a hun-mondára is hatott. Tudták, hogy Tulln környékén véres liarcz folyt le, és ezért későbh a hun harczokat legalább részben erre a vidékre helyezték át. Ez természetesen még nem az avarok vereségének a hunok győzelmével való azonosítása. Az avar harczok tehát csak abban az értelemben, a hogy föntebb a magyar honfoglalás eseményeiről mondtam, lehettek a hun-mondára hatással; a monda epikai magvát azonban nem lehet és nem szabad az avaroknak Nagy Károlytól való leigázásából magyaráznunk. Tehát másféle megfejtést kell keresnünk. Már Müller Vilmos1) megjegyezte hun-mondánk ezen részére: »Vergleicht man damit die auch schon sagenhafte Erzählung des .Tordanes (c. 48.) von dem ostgothischen Könige Vinitharius, der von dem Hunnenfürsten Balamber in zwei Treffen siegt, in dem dritten aber von dessen Pfeil tötlich an der Stirne verwundet wird, so darf man bei der Ubereinstimmung der einzelnen Züge wohl annehmen, dass die ältere gothische Sage von Vinitharius aüf Dietrich übertragen wurde. Dass die Sage ihre Träger mehrfach ändert, ist ein bekannter Satz.« Müller fejtegetéseit Petz2) is ismerte, de Jordanes eme helyét csak a nyíllövés magyarázatánál értékesíti, melyet Detreh hun-mondánk előadása szerint a hunok ellen való harczban kapott. Matthaei György 3) kísérelte meg először Heinzel4 ) és Jiriczek5 ) kételyei daczára — ezekre alább még visszatérek — a pannóniai harczokról szóló magyar hun-hagyományt Jordanes ezen elbeszéléséből megmagyarázni. Jordanes6 ) beszéli : »quam adversam eius valitudinem captans Balamber rex Hunnorum, in Ostrogotharum parte movit procinctum, a quorum societate iam Vesegothae quadam inter se intentione seiuncti habebantur; inter haec Hermanaricus tam vulneris dolore quam etiam Hunnorum incursionibus non ferens grandevus et plenus dierum centesimo anno vitae suae defunctus est; cuius mortis occasio dédit Hunnis praevalere in Gothis illis, quos dixeramus orientali plaga sedere et Ostrogothas nuncupari.« A gótoknak a hunokkal való első összeütközéséről tehát (375 körül) a gót hagyomány már csak ') Die geschichtliche Grundlage der Dietrichsage. Hennebergerféle Jahrbuch für deutsche Literaturgeschichte, I. 165. 1. —• V. ö. még К. Müllenhoff : Zeugnisse und Excurse zur deutsehen Heldensage. Zeitschrift f. d. Altertum, XII. 254. 1. 2) Id. ért. 42. 1. 3) Id. ért. 4. 1. *) Über die Hervararsage. Wiener SB. 114. köt. 518. 1. B) 0. L. Jiriczek : Deutsche Heldensagen. I. köt. 1898. 137. 1. 1. jegyz. Getica, XXIV. fej.
