Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
718 BLEYER JAKAB. keveset tudott, mert különben Jordanes elbeszélése sem volna oly szűkszavú. Ez az első összeütközés sem folyt le bizonyára véres harczok nélkül, de a hatalmas Ermanarik halála elnyomott minden más történeti emlékezetet. A gótoknak mindjárt Ermanarik halála után bekövetkezett leigázása nem volt általános, sem pedig végleges.1) Yinitharius, Ermanarik testvérének Vultvulfnak unokája, Valamernek és testvéreinek öregatyja, a gót államot az antoknak (szlávoknak) üjonan való leverésével vissza akarta állítani, de hasztalanúl. Jordanes 2 ) a következőket mondja róla : »sed dum tali libertate vix anni spatio imperasset (t. i. Yinitharius), non est passus Balamber, rex Hunnorum, sed ascito ad seGesimundo, Hunnimundi magni íilio, qui iuramenti sui et fidei memor cum ampla parte Gotliorum, Hunnorum imperio subiacebat, renovatoque cum eo foedere, super Vinitharium duxit exercitum ; diuque certati primo et secundo certamine Yinitharius vincit; nec valet aliquis commemorare, quanta strage de Hunnorum Venetliarius fecit exercitu ; tertio vero proelio subreptionis auxilio ad fluvium nomine Erac, dum utrique ad se venissent, Balamber sagitta missa caput Yenetharii saucians interemit.« Már Jordanes eme tudósításának is mondai jellege van,8) és valószínű, hogy a gótok az idő folyamán már csak ezeknek a harczoknak tulajdonították függetlenségük elvesztését, a mint Jordanes is ilyen felfogáshoz hajlik, a mikor folytatja : »neptemque eius (azaz : Yinitharii) Yadamercam sibi in coniugio copulans, iam omnem in pace Gothorum populum subactum possedit, ita tarnen, ut genti Gothorum semperum proprius regulus, quamvis Hunnorum consilio, imperaret.« Szabad tehát föltennünk, hogy a keleti gót hagyományban Ermanariknak, mint a hunok ellenfelének, emléke lassankint elhomályosult, és hogy Yinitharius veresége a gót népnek úgy maradt emlékezetében, mintha ez döntötte volna el sorsát. Ermanarik halála és egész szerepe, melyet a gótok történetében játszott, a germán mondában úgyis igen korán teljesen más vonatkozásokba jutott. Ha pedig Yinitharius harcza a gótok és hunok közötti döntő csatának tekintetett, akkor Jordanes tudósítása rendkívül közel jut hun-krónikánk elbeszéléséhez ; a történeti epikai alapgondolat mindenesetre ugyanaz. ') V. ö. Wietersheim-Dahn : Geschichte der Völkerwanderung, II. 31. 1. ») Getica, XLVIII. fej. 3) De azért Balamber neve aligha lesz gót alkotás, a hogy Rieger (Zeitschr. f. d. Mythologie und Sittenkunde, I. 231. 1.) állítja. V. ö. Matthaei id. ért. 5. 1.
