Századok – 1905

Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői. - (VII.) A honfoglalási kor hazai emlékei. Ism. Szendrei János 666

669 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ahmed emirnek Szamarkandban vert dirhemje (918—919), I. Henrik német király érme (919—936), Provencei Hugó érme ("j~ 945), Athelstan angolszász király pénze (-}- 948) és végűi Dukász Mihály byzanczi császár aranya (1067—1078). Jellemző, hogy ezen érmek csaknem minden esetben át voltak fúrva s így ékszerül viseltettek. Az érmek által datált leletek sorába tartoztak 1896-ig a pilini, szegedi, galgőczi, bene-pusztai, neszmélyi, csornai, verebi és gödöllői. A második csoportban a következő biztos lelőhelyek leleteit írja le a szerző : Anárcs, Bácskeresztúr, Balkány, Baracs-puszta, Batta, Bököny, Bukovácz, Csongrád, Csorna, Csuny, Detta, Gombás, Győr, Homorszög-puszta, Hugyaj, Kárász, Kassa (Baranya m.), Kecskemét, Klostar (Belovár-Kőrös m.), Mezőhegyes, Mogyorós, Monaj, Nagykajdács, Nagykiirü, Nagyvárad, Nagyteremia, Nemesócsa, Pörös-puszta, Selyp-puszta, Szeged, Székesfehérvár, Szentes, Szirmabesenyő, Szolyva, Tarczal, Tinnye, Tisza - Nagyrév, Tolna, Szántó, Törtei és Zalkod. A lelőhelyek e névtárát azért adtuk, liogy a leletek geographiai előfordulását feltüntessük. Az ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoportjának megbízásából annak idején Pauler Gyulával együtt elkészítettük a honfoglalás útjának térképét, főleg Anonymus nyomán. A fentebbi lelőhelyeket, főleg pedig az ősmagyar temetkezést annyira jellemző lovas-sírokat szintén berajzolva e térképre, — kitűnt, hogy azok lépésről-lépésre kisérik az Anonymusnál leírt utat s így érdekes bizonyítékai a Névtelen megbízhatóságának. Másrészt pedig fényes tanúságot szolgáltattak arra, hogy a régészeti leletek mily fontos forrásai a hazai történelemnek. Hampel a második főfejezetben a temetkezés módjáról, a fegyverekről és az ékszerekről értekezik. Az eddigi sírleletek túlnyomó számban az alföldről és a dunántúli vidékről valók, — a felföldről csak kettőt, Erdélyből csak egyet ismerünk. E leletek tanúsága szerint a megholtakat nem égették el őseink, hanem kelet felé fordult arczczal, kinyújtóztatva puszta földbe temették, még pedig teljesen felöltöztetve, fegyverestől, ékszerestől. Gyakori eset, hogy a gazdagon öltöztetett urat szolgáinak minden dísz nélküli csontvázai környezik. A leggazdagabban fölszerelt sírokban lovastú) temették el a vitézt. Ilyen lovas-sírt Hampel harminczat említ föl. Utóbb — úgy látszik, a keresztyénség hatása alatt — már nem az egész lovat, hanem annak csak fejét és négy patáját temetik a sírba. És bár ezen temetkezések tanúsága szerint az előkelő férfiakat fegyveresen, az úri asszonyokat teljes díszben helyezték