Századok – 1905
Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői. - (VII.) A honfoglalási kor hazai emlékei. Ism. Szendrei János 666
670 TÖRTÉNETI IRODALOM. örök nyugalomra, az eddig kezünknél lévő leletek nyomán még sem vagyunk képesek sem az öltözetről, sem a fegyverzetről kielégítő képet adni. A ruházat szövete elporlódott, a lószerszám bőre elkorhadt ; csak egyes darabkák maradtak reánk, melyekből megállapíthatjuk, bogy vásznat, csikó- vagy teve-szőrből készült nemezt és cserzett állati bőrből való szíjakat használtak. Az ékszerek, melyek nemes fémből vagy bronzból készültek, többnyire jobban ellentállottak az idő romboló hatásának, és formájuk, valamint elhelyezésük nyomán módunkban van egykori használatukra következtetni. Ellenben a fegyverek, szerszámok és más fölszerelési tárgyak azon részei, melyek fából vagy egyéb könnyebben pusztuló anyagból készültek, nem maradtak meg ; a csont ritkán, a fa csak egyes töredékekben, sőt a vas sem bírt mindig ellentállani. A fegyverek közé tartoztak a kard, az egyélű, gyöngén görbülő szablya, a lándzsa, a balta vagy fejsze, a kés meg a nyíl. A fölszereléshez sorolandók még a csiholó aczél és a köszörűkő. A lószerszám főrészei a zabla és a kengyel, a melyekhez csatlakoztak a szíjkarikák, szíjvégek és csattok. Ékszerek voltak a pitykék, gombok, boglárok, csüngő díszek, vertmívű korongok és lemezek, gyűrűk és függők, süvegdíszek, kar- és nyak-pereczek. Mindezen emlékek tanulmányozásából azt a benyomást nyerhetjük, hogy a honfoglalók sírjaiban nem a műveltség alantas fokán álló barbár nép hagyatéka maradt reánk. Nem úgy szedték össze ingóságaikat világjáró útjaikon. Régi kultúráról tanúskodnak azok, és az egyes csoportok nem állanak magukra mint megfejtetlen idegenszerű jelenségek, hanem széles kiterjedésű kulturális körbe illenek belé. Legnagyobb számmal Oroszországban leljük az analógiákat. Eddigelé legsűrűbben a tambovi és vladimiri kormányzóságokban akadtak hasonló leletekre, hol a IX—XI. századokban oly népek laktak, melyek az ural-altáji népcsaládhoz tartoztak. Rokonemlékekre akadunk továbbá Oroszország délibb vidékein, az egykori kazár birodalom területén és a Kaukázusban, másfelől a livek sírjaiban s a szlávok lakta hegyi tájakon és síkságokon Csehországtól a Fekete-tengerig. A magyarságra ható nagy művészi áramlatok közül valószínűleg legelőbb a sassanidák iparművészete, már a Kr. u. VII. század előtt, volt befolyással. A byzanczi kultúrával valószínűleg csak utóbb jutottak szorosabb érintkezésbe. Aránylag legkevesebb nyoma van emlékeiken a szaraczén műiparnak, a minek az lehet az oka, hogy mikor ennek termékei Orosz-