Századok – 1905

Történeti irodalom - Gardner; Edmund G.: Dukes und poets in Ferrara. Ism. Kropf Lajos 58

59 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 királyunk ismeretes humanistája, egy költeményt írt, mely kiadatlanúl most is megvan a modenai Biblioteca Estense kéziratai közt. Niccolónak több gyermeke született, törvényes is, de több nem törvényes, ezek közt a később törvényesített Leonello, a fejedelmi trónon utóda, kinek nevelését apja a híres Guarinusra, Janus Pannonius mesterére bízta. A mint azt említett hazai költőnk Sylva panegyrica-jáb&n megénekelte és Gardner is idézi. — Guarinusnak békés hajlékot nyújtott Ferrara. Szárnyas Amor s a szent Békének az anyja e város, A hol a Pó ismét két ágra szakad, s az elégett Testvért gyászolják szomorú nővéri, a fűzfák.1) Niccolo, ki angol szerzőnk szerint furcsa keveréke volt a középkori vad zsarnoknak és a fenkölt szellemű uralkodónak, ki az újjászületés első csiráit elvetette, 1441 decz. 26-án halt meg. Végrendeletében Leonellot jelölte ki utódáúl trónjára. Ennek uralkodása elején (1447-ben) jött el Guarinushoz Janus Pannonius — kit angol szerzőnk John of Csenicze néven nevez — a »zord, fagyos északi sarki vidékről« — így énekli maga a költő — mert vonzotta őt mesterének, nem Leonellonak nagy híre és nagy neve, sem pedig »Ferrara szép tündöklő városa«, a gyönyörű város, melyet korunkban Gabriele d' Annunzio »deserta bellezza«-nak, Carducci pedig egy költeményében »madre de 1' italé muse secunda«-nak nevezett. Leonello a külügyekben folytatva atyjának bölcs politikáját, nem elegyedett a többi olasz udvarok versengéseibe, perpatvaraiba, s ily módon megkímélte alattvalóit is a folytonos háborúskodás nyomoruságaitól, Ínségétől és pénzzavaraitól. Azért énekli Janus Pannoniusunk róla, hogy — . . . művelt népet Leonello, a ki műveltebb, Boldog békében vezet oly szelíden, hogy e földön Tiszta aranykort sző sugarával a szép ragyogó nap, Míg másutt az idők zord jellege durva kemény vas. Szerinte továbbá Ferrarában ebben a korban . . . csata nem zúg, csak ha leírva, csak is ha a könyvben, és ugyanott — . . . paloták sora tör fel az égnek Es dús szarvát messzi vidékre kiönti a Bőség. Boldog e nép, hogy ily feje van s ő boldog e néppel. ') Hegedűs István fordítása Guarinus és Janus Pannonius cz. akadémiai értekezésében. (Ért. a nyelv- és széptudományok köréből. XVI. köt. 8. sz.)