Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

636 VÉGI! KÁLMÁN MÁTYÁS. si que sunt vei forent aut fieri possunt in futurum, scilicet cum patronatu monasterii beate virginis et ecclesie beati Georgii martyris in facie eiusdem possessionis constructarum . . . Nicolao filio Martini . . . dederant« . . . E szavak a monostor helyét nyilvánvalólag a mai Ohat felső részére teszik, mert egyedül ezt érinti a Tisza, ezt határolják keleten Csege és nyugaton Egyek együttesen. Világos ezekből az is, hogy két kegyuraság terült el a Mykének Arnoldtól adott és most fiai által elcserélt birtok területén : egyik a tekintélyesebb Boldogságos Szűz monostoráé, mely előbb említtetik, a másik Szent György templomáé. Mindkettő az elcserélt, fél Ohat birtok tartozéka. Hogy csakugyan Ohat felső része értendő, azt a mai helyrajz is igazolja, mert e terület Tisza melletti részének Pircsi-rész, Pircs-tanya máig is a neve. Megjegyzem itt is újra, hogy e terület hajdan a Debreczen és Csege közötti batáron is túl terjedt. Hogyan, alább fejtem ki. A cserebirtokos Pércsi Miklós, és az ősi birtokos Arnold, 1336-ban 1

) azzal a panaszszal járultak I. Károly elé, hogy az ő királyi birtoka szomszédságában (in vicinitate possessionis nostre regalis) fekvő, Tisza melletti Ohat birtokuknak sem határjárása, sem a szomszédok felől megbízható határjelei nincsenek ; kérik tehát a királyt, hogy ott határt járasson ; mire Károly király az egri káptalanra bízza, hogy a szomszédok, különösen pedig az említett királyi birtok (Chege) tisztjeinek közbejöttével a határjárást tartsa meg. Az egri káptalan István karbeli papot küldte ki. Ez ugyanazon évi nov. 19-én Szőllősi János királyi emberrel, Lőkös csegei királyi altiszt és Mihály sáfár, valamint a szomszéd birtokosok jelenlétében Ohat birtokot »per veras et antiquas metas« bejárta s a királyi parancs értelmében hagyta Miklósnak és Arnoldnak. Kiemelem még egyszer, hogy a határok és határjelek ősrégiek (antique) és valódiak, igaziak (vere) voltak s hogy egészen a királyi birtokok csegei határáig terjedtek, vagyis Ohati (Pércsi) Márton fia Miklós és Ohati Arnold kelet felől mesgyések voltak a csegei királyi birtokkal.2) Szól pedig a határleírás ekképen : . . . »prima . . . meta incipit exeundo de Tycia apud locum Sulyomusfew vocatum, abhinc egreditur versus meridiem iuxta fluvium Morina vocatum et pervenit ad locum Hatarus nominatum, dehinc reflectitur iterato versus orientem et eundo per quendam collem Zarrazberch nominatum, pervenit ad locum Patahalma dic') Károlyi Okit. I. köt. 88. sz. Tnlajdonképen csak a Pércsiek, mint alább ki fog tűnni ; de ezzel most ne zavartassuk magunkat.