Századok – 1905

Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630

AZ OHATI APÁTSÁG. 6.33 tum, exinde autem pervenit ad Feyrtou, abhinc autem circa arundines eiusdem Feyrtou egreditur iterato versus meridiem, transeundo ibi Arcus et eundo circa terram Deers vocatam tendit ad occidentem et pervenit ad quendam locum Zeek vocatum, deinde autem extenditur eundo prope terram Egyuk et très colles versus aquilonem, pervenit ad Hudusholma, abhinc autem egreditur circa Bodachere et transeundo Gelenustou, eundo per pratum Zarrazer super arbores herep pervenit iterato ad Tyciam et eundo supra per meatum eiusdem fluvii iungit primam metam ibique terminatur.« Mielőtt e határjárás jeleit nyomoznánk, szükségesnek látom megemlíteni, hogy e határjárás úgy történt, hogy a két hiteles személy és a szomszédok a bejárt birtok határán kívül, a jogos birtokosok pedig azon belül állottak, s ily módon a határjelek a hites személyeknek jobbkéz, a birtokosoknak balkéz felől estek. Ezt igazolják a ma is szép számmal meglevő helyek nevei és az oklevél e szavai : »reambulatam et ab aliorum possessionibus distinctam et separatam reliquissent . . . Nicoiao et Ornoldo.« Kezdték tehát, mint megállapítható, a határjárást északkeleten, és végezték délkeletnek, majd délnek, azután nyugatnak, végűi északnak tartva. Kezdték a Tiszánál a Herep felett és ott is végezték. A határjárásban felsorolt helyek közül csak hét, u. m. a fluvius Morina, locus Hatarus. Arcus, Deers, Egyuk, Bodacliere és Herep állítható egész határozottsággal, hogy hol feküdt, mert ezek a helyek ma is megvannak ; a többi ennek a hétnek segítségével szintén sejthető, merre volt. Legfontosabb lenne a kiindulási pont megjelölése ; csakhogy a Sulyomosfew-t e tájon hiába keressük, mert e vidéken egy Sulymos a mai csegei Kis-Major felett, egy másik Tisza-Bábolna felett van ; e kettő közt mást a ma élő emberek nem ismernek. En továbbá nem azonosíthatom a Morina folyót a mai csegei Morotvával, mert a Morina fluvius, a Morotva pedig fogalmánál fogva sem az, hanem tespedő víz. A Morina a mai Csege és Nagy-Major közötti Mirhó folyócska, mint még a XVIII-ik század végén is írták, sőt elvétve ma is ejtik. Mirhás,1) mint ma nevezi a csegei nép. így tehát nagyjából megleltük a határjárás kiinduló pontját, mert a Morina az oklevél kiinduló pontjához, a Sulymosfőhöz közel esett. E pontot valahol a Paptavanevű, utóbb még felemlítendő tónál kell keresnünk, és Sulymosfő lehet épen az az elhagyott meder, mely a mai csegei rév jobbparti kikötőjénél nagyon jól kivehető. Innen kiindulva, feltűnő ') Van Mirhas-torolc, Mirhas-derék is a mentén.