Századok – 1905
Értekezések - VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS: Az ohati apátság 630
AZ OHATI APÁTSÁG. Háládatlan munkába kezd a genealógia mai állása mellett, a ki egy-egy hely történetének adatait kutatva, az eseményeket egyik vagy másik családdal akarja kapcsolatba hozni. Annyira eltérők épen legnépesebb nemzetségeink történetét illetőleg a nézetek, hogy még a távoli homályban sem lehet felfedezni összeegyeztetésöket. Adomány, vétel, zálog, részbirtok, quartalitium, ajándék, csere, örökösödési egyezség bonyolultabbá tették genealógiánkat az őserdők indával átszőtt sűrűjénél ; itt-ott heroikus munkával néhány évtizedre szóló tisztásokat lehetett ugyan teremteni, de belőle kitalálni ma még lehetetlen. Több évi tapasztalat és kutatás alapján az a meggyőződés vert bennem gyökeret, hogy a helynevek párhuzamos megjelenése a legnagyobb útvesztő. Szabolcsból ugyanazon, néha még kétes kiirású név is egyszerre Zalába vagy Valkóba ugratja a történetbúvárt és megtéveszti, mint a labyrinthus csalóka kapui. Hogy közelről hozzak fel példát : Oliat monostora TJhod, TJhot, Huhod, Huliot, Hohad, Hókat, TJhat néven is szerepelvén, kisértetbe esik az ember, ne azonosítsa-e Haholdmonostorát, Bathold-moriostorát Hahót-monostorával,1 ) kivált mikor azt tapasztaljuk, hogy az oliati apátság első, történetileg kimutatható birtokosaként a Rátold nembeli Domonkos jelenik meg2 ) ha usurpatorképen is ; a Buzád-Hahold nemzetségnek Arnold-ágazatát meg épen a XID-ik század végén mutatja be egyik genealogusunk,3 ) mely néven Ohatnak oklevelek alapján kimutatható ősbirtokosát ismerjük. Már szinte a tolla hegyén van az embernek,4 ) hogy a honfoglaláskori Huhot kun vezér családját azonosítsa a Eátoldokkal és Haholdokkal, mikor feltűnik mögötte a kritika, mely ") Fuxlioffer-Czinár : Monasterologia, Г. 297. 1. a) A gr. Károlyi Okit. I. 44. sz. közleményében említett 1318-iki Domonkos mester, István nádor fia, annál könnyebben azonosítható a Kátold nemmel, mert e család csak nemrégen (1299) cserélte el Ohatot a tőle nem messzire eső Poroszlóért. a) Wertner : Magyar nemzetségek, I. 170. 1. ') V. ö. Hortobágyi apátságaink cz. értekezésemet, 20 és köv. 11.