Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 613 jukban fiatalabbak mint Kézai, és részben a XIV-ik, részben a XV-ik századból valók. E krónikák egyezése Kézaival többnyire szószerinti, és az eltérések, nevezetesen a hun-históriában nem épen gyakoriak, bár — mint látni fogjuk — nem mindig lényegtelenek. Ép ezért a kutatók egy része 1 ) a hun-történetet Kézai művének tartja, melyet a későbbi krónikások egyszerűen kiírtak volna ; más része2 ) azonban az eltérésekre és bővítésekre támaszkodva, melyek az egyes krónikák közt észlelhetők, azt állítja, hogy a hun-história nem származik Kézaitól, hogy eredetileg nem is volt a magyarok történetével összekapcsolva és hogy a XlII-ik század első felében vagy közepe táján íródott. Ezek szerint tehát Kézai is csak kiírta a hunliistóriát, ép úgy mint a későbbi krónikások, és összekötötte — elég ügyefogyott módon — a magyarok történetével. Hogy e két vélemény közül melyik a helyes, alig dönthető el. Azért nem is csatlakozhatom feltétlenül Kaindl és Karácsonyi felfogásához, mindamellett, hogy mondatörténeti szempontból Kézai szerzősége igen tetszetős volna, mert Kézai minden valószínűség szerint oly vidékről való, a melyhez a liunmonda kötve volt. De bár ez a vidék volt bizonyára a monda tulajdonképeni otthona, mégis kétségtelen, hogy a hun-hagyományok ha nem is egész Magyarországon, de annak legnagyobb ') így utoljára R. Fr. Kaindl id. h. IX—XII. tanúim. 35. 1. és Karácsonyi János id. értekezésében, mely azonban ebben a részében — mint látni fogjuk — minden inkább, mint meggyőző. 2) így Marczali Henrik : A magy. tört. kútfői az Árpádok korában, 40. 1. — Pauler Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvánig, 199. 1. H. Steinacker id. bírálatában 146. 1. — Sebestyén Gyula id. m. 288. 1. — Hogy szerzője német lett volna, mint Marczali gyanítja, ki van zárva. (V. ö. Kaindl, IX—XII. tanaim. 51. 1.) Ennek határozottan ellene mond, ha el is tekintünk attól, hogy egy magyar népmondát semmiképen sem állott volna német szerzőnek módjában felhasználni, a krónika németellenes irányzata, a mi nem lehet utólagos interpolatió, a hogy Eademacher (Die angarische Chronik als Quelle deutscher Geschichte. Merseburgi progr. 1887. 16. 1.) fölteszi, mert vezető és alakító gondalata az egész hun-históriának. A hun-krónikában előforduló német szavak és vonatkozások alapján (pontos összeállításukat olv. Eademacher id. ért. 16. 1.) Sebestyén (id. h.) azt állítja, hogy a magyar királyi családnak a thüringiai udvarral II. Endre és Szent Erzsébet idejében való sűrű érintkezése hatással volt a hun-história feljegyzésére ; innen valók szerinte egyebek közt a hunkrónika német elemei is. Ez a föltevés, ha a hun-krónika csakugyan a XUI-ik század első felében íródott, lehetséges ugyan, de a német elemek magyarázata tekintetében nem az egyedül lehetséges. A német nyelv és német viszonyok nem lehettek a Xll-ik és XIII-ik században, a nagy német telepítések idejében, minálunk olyan nagyon ismeretlenek. Biztos azonban — ez az alábbi fejtegetésekből kétségtelen módon ki fog tűnni — hogy a hun-krónika tartalmilag legkisebb nyomát sem mutatja annak, mintha a XIII-ik századi német hősmonda hatott volna rá. SZÁZADOK. 1905. VII. FÜZET. 43
