Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602
614 BLEYER JAKAB. részében el voltak terjedve. így teliát a historikusok vitájának ránk nézve nincs különös fontossága. Korára nézve a mondát magát, a mennyiben a hun-történetben ránk maradt, kell megkérdeznünk, és itt azután alig van annak jelentősége, hogy egypár évtizeddel előbb vagy utóbb jegyeztetett-e fel. Ha tehát vizsgálódásaimban első sorban Kézai szövegére támaszkodom, azzal nem akarom azt állítani, hogy Kézai a hun-krónika szerzője ; csak abból az okból teszem, mert Kézai krónikája, a mint tényleg a legrégibb, a személy- és helyneveket, melyek ránk nézve fontosak, valamennyi közül a legrégibb alakban őrizte meg. E mellett azonban a többi krónikát is, a hol szükséges, mindig tekintetbe fogom venni. A Turóczi után való időből még csak Oláh Miklósnak a XVI-ik század első feléből való Attila czímű műve érdemel a mi szempontunkból figyelmet. *) Oláh, ügy látszik, még a nép ajkán ismerte a hun-mondát és innen vett át közvetlenül egy-két mondai vonást. Az eredeti hun-krónikát különben — ép ügy mint Turóczi — sok tudós kölcsönzéssel bővítette ki és ferdítette el. A humanista történetírók egyéb munkái, melyek a hunok vagy magyarok történetével foglalkoznak, a magyar hun-monda szempontjából hasznavehetetlenek, a miért is fejtegetéseimben elvből figyelmen kívül hagyom őket. A mi vonatkozások a magyar hun-mondára műveikben találhatók, mind az előttük jól ismert magyar krónikákból, nevezetesen Turócziból valók, melyeket azután más tudós elemekkel kombináltak és eltorzítottak. Ide tartoznak Bonfinius,2) Banzanus,3) Callimachus,4 ) Bitius,5 ) Siglerus( i ) és mások művei, valamint a magyar lmn-mondára történő hivatkozások Cuspinianusnál, ') Laziusnál,8 ) Gloldastnál9 ) stb. Közűlök egyik sem ismerte a hun-mondát a magyar nép ajkán; nem is használták a hunhistóriának talán valami régibb, a többi krónikától eltérő ') Én A. F. Kollár kiadását használom. Nie. Olahi metropol. Strigon. Hungaria et Attila. Bécs, 1763. 96. 1. a) Berum Ungaricarum Decades. 8) Epitome Berum Hungaricarum. M. Florianus id. kiad. IV. köt. 166. 1. 4) Attila. Bonfiniusnak Sambucus-íéle kiadásában. Erankf. 1581. 853. 1. 5) De Begibus Ungariae. Bonfinius id. kiadásában, 837. I. ") Chronologia Berum Hungaricarum. Bél Mátyás kiadásában : Adparatus ad Históriám Hungáriáé. Pozsony, 1735. 43. 1. V. ö. Erdélyi János : Kisebb Prózái, I. 37. 1. 8) W. Lazius : De gentium aliquot migrationibus. Frankfurt, 1600. 603. 1. V. ö. még u. a. Des Khűnigreiches Hungern chorogr. Beschreybung. Bécs, 1556. Dv. 9) V. ö. W. Grimm ; D. Heldensage, 362. 1.
