Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

A MAGYAR HUN-MONDA GERMAN ELEMEI. ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. BEVEZETÉS. 1. A kérdés története. Majdnem valamennyi krónikánkban a tulajdonképi magyar történetet a hunok története előzi meg. Ennek oka abban rejlik, hogy krónikásaink a magyarokat és hunokat egy népnek tekintették. Ezért azután a hunok bevonulását Pannóniába az Y-ik században »primus ingressus«, a magyarok IX-ik századi honfoglalását pedig »secundus ingressus Hungarorum«nak tüntették fel. A krónikákból nyilvánvaló, hogy a két nép azonosságának hite a magyar nép hite volt és nem talán önkényes kombináczió vagy tudós átvétel. A krónikások hangoztatják, hogy a hunokról való előadásukban részben olyan hagyományokra támaszkodtak, melyek a magyar nép száján éltek. De elbeszélésük maga is, tartalmával és neveivel kétségtelenül mutatja, hogy részben magyar népmondából van merítve, olyan népmondából, mely feltűnően emlékeztet a németeknek Etzelről, Dietrichről és Kriemhildről szóló hagyományaira. A krónikáknak elfogulatlan és józan vizsgálatától vezetve, Grimm Yilmos a magyar hun-históriának egy részét a germán hősmonda forrásai közé vette fel.1

) Grimm abban a meggyőződésben volt, hogy a magyar krónikáknak »egy ősrégi népepos« szolgált forrásúi, ^ mely német (Grimmnél = germán) hagyományokon alapult. Ép azért úgy gondolta, hogy ha nem is az egész eposnak, de legalább az epos nyomainak a magyaroknál fen kellett maradniok, és kifejezte óhajtását : »Mőgte J) Zeugnisse über die deutsche Heldensage. Altdeutsche Wälder. (Szerk. a Grimm testvérek.) I. (1813) 195. 11. (Ungarische Traditionen, 252. 1.)