Századok – 1905

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. III. Bd. Ism. Takáts Sándor 50

TÖRTÉNETI IRODALOM. 51 séget fejtett ki. Sajnos! mi ezt a tevékenységet, legalább eddig, nem igen ismerjük. Igaz ugyan, hogy a haditanács a vízi művek építésére befolyt, de ezen befolyás csak annyiból állott, hogy a mérnököket ő bocsátotta a hatóságok és a kamarák rendelkezésére. Polgári mérnökök nálunk akkor még nem igen voltak, tehát akarva nem akarva, a katonaságtól kellett mérnököket kölcsönözni. A bevezetés után szól a szerző a Morva folyó szabályozásáról és hajózhatóvá tételéről (1720-ban), s azt állítja, hogy ez alkalommal merült fel legelőször a Duna-Odera csatorna terve. Felvilágosítjuk a szerzőt, hogy ez a terv nem 1720-ban, hanem már a XVI-ik században is kisértett. A mikor 1527-ben az Oderát szabályozták, a sziléziai rendek Brandenburgban azon fáradoztak, hogy az Odera, Elba és Spree folyók összekötését kieszközöljék. A munkálatok akkor csakugyan megkezdődtek s.a XVI-ik század közepéig folytak. A Duna-Odera csatorna terve is ekkor merült föl. A vízi utak teljes kiépítését azonban Frankfurt és Boroszló városok féltékenysége és hatalmas befolyása megakadályozta. A nevezett városok ugyanis attól tartottak, hogy a vízi utak kiépítésével az ő szárazföldi utaikat senki sem fogja használni s így árumegállító joguknak semmi hasznát sem vehetik. Ezért minden követ megmozdítottak a nevezett tervek megbuktatására. Fáradságuk csakugyan sikerrel járt, mivel Mátyás királyunk adta (1490) privilégiumaikat mind I. Ferdinánddal, mind utódaival sikerült megerősíttetniük. Megemlítjük még, hogy a Duna-Odera csatorna terve 1699-ben újra napirendre került. A terveket ekkor Lotlierius Vogemont mérnök készíté s azokat az udvari kamarához be is terjeszté. Kematmüller őrnagy természetesen e terveket sem ismeri, pedig ezeknek a hadi levéltárban is nyomuknak kell lenni. A mi a Morva folyó szabályozását illeti, ez a terv sem 1720-ban merült fel először. A XVII-ik század első éveiben ugyanis Mátyás főherczeg rendeletére a pozsonyi kamara és a magyar hatóságok erősen fáradoztak a Morva folyó szabályozásán és hajózhatóvá tételén. A szerző arról a tervről is szól, a mit szerinte bizonyos De Gred nyújtott be 1727-ben. Ez a tervező a Dunának és a Tiszának Pest és Szolnok között csatornával való összekötését ajánlotta. Erről a csatorna-tervről e sorok írója is szólt már a Gazdaságtörténelmi Szemlében.1

) A tervet azonban nem De Gred, hanem Dillher báró szolnoki commendans nyújtotta be 1715-ben. Ha valaki összehasonlítja De Gred beadványát Dillher báró felterjesztésével, azonnal észreveszi, hogy a szöveg *) M. Gazdaságtört. Szemle, 1902. IX. évf. 137. 1. 4*