Századok – 1905

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. III. Bd. Ism. Takáts Sándor 50

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 tában van: fejtegetései tárgyilagosak és világosak. Értékesíteni tud minden lényeges adatot, a mi az akadémia irányára világot vet vagy életét jellemzi. Dolgozata tanulságos és hasznavehető rajzát adja a XlX-ik század első felében a, felső oktatás egyik részletének, sőt több tekintetben az egész azonkori magyar közoktatásügyet megvilágítja. Kár, hogy tárgyilagosságát a bevezetésben sajátságos hang zavarja meg. A szerző ugyanis a régibb kor nevelő munkájával szembeállítja a mait s ezt mondja: . . . »nem úgy mint korunkban, a mikor a még jellemileg ki nem alakult ifjú teljesen ki van dobva a nagy világba, s nincs, а Ы erkölcsvilágának egységes és egybehangzó kiforrását elősegítené.« Ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak s épen ezért sérelmes is. Gondoljuk meg, hogy ez a nyilatkozat egy előkelő és népes főgymnasium Értesítőjében jelent meg, melyet a szülők százai olvasnak. így azután hány lélekben támad hamis fogalom és bizalmatlanság — tegyük hozzá, igaztalanúl — a főiskolák iránt. Mert elvileg igaz ugyan, hogy »qui multum dicit, nihil dicit« ; de az is igaz, hogy »semper aliquid haeret.« BÉKEFI RÉMIG. Mittheilungen des к. и. к. Kriegsarchivs. Herausgegeben von der Direction des к. u. к. Kriegsarchivs. Dritte Folge. III. Bd. Mit drei Beilagen und neun Textskizzen. Wien, 1904. Seidel u. Sohn. 8-r. XI, 314 1. A hadi levéltár közleményeinek ez évi harmadik kötete is változatos és érdekes tartalommal jelent meg, s habár az értekezések jórészt nem annyira levéltári kutatások, mint inkább nyomtatott források alapján készültek, azért mégis sok tanulsággal lapozgathatjuk. Az értekezések között több olyan is van, a mely hazánkat egész közelről érinti. Ilyen mindjárt az első is, mely a haditanács vízi építkezéseiről szól. (Wasserbauten des Hofkriegsrates 1724—1740.) Szerzője, Kematmüller őrnagy, a nevezett időszak vízi építkezéseiről igen keveset tud ugyan, de a mi adatot a hadi levéltárból közöl, az a mi eddigi ismereteinket érdekesen egészíti ki. Az adatok fogyatékosságán kívül az értekezés főhibája, hogy szerzője a megkívánható előismeretek nélkül állít és következtet. Állításai és következtetései azután nem egyszer homlokegyenest ellenkeznek a valósággal. így pl. szól a haditanács gazdasági tevékenységéről (!!) s azt mondja, hogy a nevezett kormányszék Ausztria tartományaiban (a szerző szerint természetesen Magyarország is ezek közé tartozik) a kulturai és gazdasági téren is üdvös tevékeny-