Századok – 1905
Tárcza - Hivatalos értesítő - Kimutatás a M. Történelmi Társulat törzsvagyonáról 1904 végével 291 - A M. Tört. Társ. pénztári zárszámadása 1904-ről 291
A JÁSZ KUNSÁG ELADÁSA A NÉMET LOVAGRENDNEK. 35 horgonyukat. Voltaképen i fejők ugyan a nádor lett volna, de Eszterházy Pál messze volt, az állami ügyek túlságosan elfoglalták, a jászkunok bajára nem helyezett különös súlyt s általában mint a következmények megmutatták - az egész jászkun ügyben csak a külső alakiságok megtartására ügyelt, magával a lényeggel nem sokat törődött. A nyakas alispán állott tehát az elégedetlenek élére, s nyomban, hogy az egri kamara - praefectus az összeírást fölterjesztette, terjedelmes emlékiratban igyekezett meggyőzni a kamarák és kanczellária urait, hogy a Jász-kunság, mint koronajószág eladása s a jászkunok századokra visszanyúló kiváltságainak elkobzása a tételes törvények lábbal tiprása. A memorandum bevezetése futólagos visszapillantás Szentiványi Márton »Miscellanea«-ja és más történetírók nyomán a jászkunok történetére, s dicsőséges, hasznos szereplésére hazánkban. Majd sorra veszi a kiváltságokat, melyeket Magyarország fölkent királyaitól nyertek s melyeket maga Lipót király is megerősített,1) Megállapítja belőlük a sarkalatos szabadalmakat, melyekkel büszkélkednek, u. m. hogy saját személyökben perelhetnek bárkivel, még az ország báróival is; tizedet, kilenczedet nem'adnak; harminczadot, vámot nem fizetnek, hanem csak bizonyos királyi adót. és a nádornak, mint főbírájuknak, honoráriumot. Egyházvédjoguk van; földesuraság jobbágyai sohasem voltak, hanem saját kerületeikben mindig nemesekűl tartatnak, s mint ilyenek a nemesekkel, főrendekkel insurgálnak. Ha voltak is elvétve egyes esetek, mikor kiváltságaik egy vagy más részen csorbát szenvedtek, pl. mikor az egri várhoz szolgálni tartoztak, vagy a töröknek pénzben és terményben adóztak, ezeket a viszonyok kényszerítő hatása alatt kellett tűrniök, csak ideig-óráig ') Lipót 1668 jul. 17-én kelt diplomájával átírja és megerősíti a jászkunok részére Zsigmondnak 1407 márcz. 13-án, 1412 jan. 6-án, X. Mátyásnak 1473 ápr. 3-án, II. Ulászlónak 1492 febr. 27-én, II. Ferdinándnak 1625 decz. 10-én és 1622 aug. 3-án, 111. Ferdinándnak 1646 decz. 5-én kiadott kiváltságleveleit. (Orsz. Ltár : DL. 9270. Ered. Jászberény levéltárában.) 1682 aug. 29-én megerősíti II. Ferdinánd 16'31 szept. 20-iki privilégiumát. (Ered. Jászberény ltárában. Orsz. Ltár: Lib. Keg. XVII. 311.) 1673 jan. 7-én kötelezi magát, hogy a jászkunokat a régi királyoktól nyert kiváltságokban megoltalmazza. (Ered. Jászberény ItárábaD.) Ezeken kívül több rendbeli oltalomlevele is maradt fen: 1668 febr. 22-ről a Kiskunság részére (Orsz. Ltár: Lib. Keg. XIV. 110.), 1668 jul. 18-ról Jászberény részére (Lib. Keg. XIV. 110.), 1670 jul. 9-ről a Jász-kunság részére (Ered. a jászberényi ltban), 1688 jul. 28-ról szintén a Jász-kunság részére (a karczagi ltban). — Elgondolhatjuk, mennyi hitele volt a királyi ünnepélyes diplomának, a királyi szó szentségének, mikor ugyanaz az uralkodó nem átallotta ellenkezésbe jönni pár év múlva önmagával. Valóban czudar játékot űztek Kollonicsék a magyar joggal és alkotmánynyal ! 3*
