Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

jászó a főkegyúri jog történetében. 249 jávai ismertet-meg. Eddigelé csak a kisebb egyházi javadalmak, nevezetesen az apátságok, prépostságok kegyúri jogait ruházták át királyaink; XY-ik századi emlékeink már arról tudósítanak, hogy most már a püspökségek kegyuraságát is átruházzák, még ]ledig nemcsak a védnöki kötelezettséggel, hanem a píispökválasztás, nevezés jogával együtt. Zsigmond leánya Erzsébet, Albert király özvegye az első e téren, ki 1440-ben a zágrábi püspökség patronatusát a püspök választásának és nevezésének jogával rokonaira s ingadozó trónjának legbuzgóbb támaszaira, Czillei Erigyes és Ulrik grófokra ruházta azzal a feltétellel, hogy » ipsi comités . . . huiusmodi personam, cui de pretacto episcopatu provisionem íecerint aut facere voluerint, maiestati nostre presentare debeant, et teneantur.« 1) Mátyás tovább halad a tört ösvényen s a nyitrai püspökség kegyuraságát adja a püspökválasztás jogával egyik legbuzgóbb hívének, Grúthi Országh Mihálynak és íiainak.2) Az átruházás indokai ugyanazok, miut az előbbi esetben, csupán az új, hogy mivel a nyitrai egyház birtokai közel esnek az Országh család birtokaihoz, az új kegyurak hathatósan felelhetnek meg védnöki kötelességüknek. II. Ulászló meg épen annyira bőkezű volt, hogy Pálóczi Mihály főpinczeniestert feljogosította, hogy mint kegyúr, öcscsének Csaholyi Eerencznek a veszprémi, győri, csanádi, váczi, nyitrai püspökségek és a székesfehérvári prépostság közül üresedés idején tetszése szerint bármelyiket adományozhatja.3

) Zsigmond kora óta országgyűléseink ismételten foglalkoznak a királyi kegyuraság kérdésével, a mi minket most csak annyiban érdekel, hogy a XY-ik század második felében magok a rendek szólalnak fel az átruházás ellen, károsnak és vészthozónak tartván azt az egyházakra. így az 1458 évi országgyűlés 58. és 59. törvényczikkelyei világosan elrendelik, hogy »az összes apátságokat és prépostságokat, bármelyik szerzetes rendhez tartozzanak, alkalmas és a rend szabályaiban járatos szerzeteseknek a király úr mint igazi kegyúr adományozza, és senki más; a szerzetes egyházak kegyuraságának bármelyik királytól, bárkinek javára történt adományozása érvénytelennek, és semmisnek nyilváníttatik.«4

) Körülbelül ezeket ismétli az 1471 : 18. törvényczikk ily alakban: »Minden ]»ecsettel ellátott egyház vagy monostor fölött való kegvurasá') Fraknói : Oklevéltár, 18. 1. 3) Fralcnói id. m. 41. I. ') Fraknói id. m. 89. 1. *) Fraknói: A kegyúri jog tört. 186. 1. SZÁZADOK. 1905. III. FÜZET. 16