Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

230 TÓTH-SZABÓ PÁL. got mindenkitől elvegyünk, és azt a magunk részére tartsuk fön.« E törvények azt czélozták, hogy véget vessenek minden átruházásnak, tényleg azonban véget vetettek a monostorok eddig élvezett jogának, hogy apátjaikat, prépostjaikat maguk választhassák, s jogot adtak a királynak, hogy a monostorok élére a szerzetesek megkérdezése nélkül állítson főnököt, s így módot nyújtottak a szerzetes-életre mód nélkül veszedelmesnek bizonyult commenda-rendszer teljes kifejlődésére. Mátyás ugyanis szívesen élt törvényadta jogával s maga nevezte ki a szerzetes apátokat és prépostokat; de már a törvénynek azon rendelkezését, hogy a királytól kinevezendő szerzetes főnök mindenkor az illető rend kebeléből szemeitessék ki. nem tartotta magára nézve kötelezőnek, a mint azt egyebek közt a jászai prépostság e korbeli története is igazolja. Hogy pedig az idézett törvényeknek az átruházást tiltó rendelkezése is rövid idő alatt hatását vesztette, bizonyítják Mátyás közvetlen utódának, Ulászlónak átruházásai. Bátran kimondhatjuk, hogy egyik királyunk sem volt oly bőkezű a kegyuraság adományozásában, mint épen Ulászló. Csak röviden említjük, hogy szent Margit hatvani prépostságának kegyuraságát Hatvani Menyhértnek újra, és Bancsai Andrásnak, valamint utódainak adta ;]) a szent Margitról nevezett bélai apátság, a bakonybéli szent Móricz egyháza, valamint a telki apátság feletti kegyuraságot pedig a pannonhalmi apátnak ;2

) ugyanezt felhatalmazta, hogy ez egy esetben a tihanyi apátot kinevezhesse,3

) míg a leleszi prépostság kegyuraságát a Pálóczi családra,4

) a pécsváradi, szegszárdi, battai és tihanyi apátságokét Perényi Imre nádorra ruházta.5

) Kitűnik mindezekből, hogy a XII-ik századtól kezdve az egész középkoron át szokásban volt hazánkban az apátságok, prépostságok, sőt püspökségek kegyuraságának átruházása. Kiviláglik az is, hogy királyaink kegyúri jogaikat mindig valamely előkelő, főrendű családra vagy egyházfőre, illetőleg egyházra ruházták. Azonban Ulászló király már eltért elődeinek szokásától, mikor 1508-ban a jászai prépostság feletti kegyuraságot Szatmári György pécsi püspökre s Kassa város tanácsára ruházta. Való igaz ugyan, hogy váx-osaink már az Árpádok korában bírtak kegyári jogokkal, de csak a saját plebániaegyházuk felett. A városi önkormányzatnak egyik sarkalatos ') Fraknói : Oklevéltár, 88. 1. «) U. о. 91. 1. 8) U. о. 78. 1. ') Jászai házi levéltár. ь) Fraknói: A kegyúri jog tört. 217. 1. V ' ' ' ЛI . .