Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

152 ILLÉSSY JÁNOS. emberek látják, mily könnyű szerrel lehet még a nádort is • hatalmától megfosztani ? Hová lesz akkor a királyi szó szentsége és a törvények ereje? Nem hihetem semmiképen, hogy oly kegyes és igazságos fejedelem, mint Felséged, a halálnál rosszabb gyalázatba akarjon engemet, régi hű szolgáját taszítani.« ') Másnap, márcz. 21-én, négy fölterjesztést intéz a királyhoz. »Mint hallom — írja az egyikben — a Jász-kunság eladása már elhatározott dolog s nekem csak a »kunok bírája« czím marad meg. .Reméltem, hogy ez az én hozzászólásom nélkül nem fog megtörténni, mert a törvényekkel, jelesül Ulászló VII. decr. 2. és 3. articulusával, úgyszintén az 1608 : 22 t. cz.-kel ellenkezik. Én az eladáshoz, eskümnél fogva, semmikép sem járulhatok hozzá, nehogy érette bárki is vádolhasson. Sajnos, hogy a commissio engem meg nem hallgatott. Hogy Felséged a további kellemetlenségektől megszabaduljon, méltóztassék egy bizottságot rendelni érdektelen bírákkal. Hiszem, hogy a hitelezők károsodás nélkül ki lesznek elégíthetők s az én tekintélyemen sem esik csorba.« 2) Többi leveleiben futólagos visszapillantást vetvén a jászkunok történetére, folytatja a törvényekre való hivatkozást. Az 1485 : 11, 1655 : 44, 1681 : 1. és 1685 : 11. t. cz. alapján bizonyítgatja, hogy a Jász-kunság eladása jogtalan s a nádori tekintélyt sérti. Káros is a íiskusra, mert ha községnek (communitas) vagy rendnek adatnak el, annak magva sohasem szakad s a íiskus örökösödhetése ki van zárva. Káros reá is, mert neki fizetése iránt a kamarával egyezsége van ügy is mint nádornak, ágy is mint a jászkunok bírájának, úgy is mint Pest vármegye főispánjának. Ki fogja őt a jászkunoktól járó bírói fizetésért kárpótolni ? Ellenvethetni, hogy a Jász-kunság mostani lakosai nem azoknak utódai, a kik a kiváltságokat kapták, hanem jövevények ! De hát pl. Bécs lakosai nem épen olyan jövevények s nem épen úgy utódai-e a lriváltságszerzőknek ? Nem szabad feledni, hogy a községnek adott kiváltság nem egyes személyre szól, hanem az egész községre. »Sokan azt állítják, hogy magam akartam őket megvenni, de nem bizonyítják. Föltéve, de meg nem engedve, ha netalán magán beszélgetésben azt mondtam volna is, hogy inkább én veszem meg, mint idegen, ha már okvetetlen el kell őket adni : ez még nem jelenti azt, hogy eladásukhoz hozzájárultam, abba belenyugodtam; mert 1. magán beszélgetés ilyen komoly dologban alapúi nem vehető; ») Idézett Prot. 137. 1. s) U. o. 162. 1.