Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

142 ILLÉSSY JÁNOS. az ország legtermékenyebb vidékén : a Kunságot. Ez, a töröktől csak az imént visszafoglalt kincstári birtok épen eladóvá van téve. A kamara már összeiratta s a szerint 700,000 frtra van becsülve. O, t. i. a bibornok 500,000 frtot már megígért érte. Nem egyedül venné meg, hanem Lichtenstein herczeggel feles társaságban. A dolog azóta függőben van. A bibornok azt hiszi, hogy ha a német lovagrend ajánlkoznék társul, ő felsége jóakaratával s a rendhez való hajlandóságával 500,000 frtért megkaphatják, annál is inkább, mert ő felségének pénzre van szüksége. О a renddel készségesen szövetkezik, mert ez által a német nemzet és a katholikus vallás erősödnék Magyarországon.1) A szövetség három évre szólna; azért nem többre, mert a bibornok által befektetendő pénz voltaképen kórházépítésre szánt kegyes alapítvány. A három év elteltével a rendnek szabadságában áll egészen magához váltani a birtokot és idővel tovább terjeszkedni. Az administratiót átengedi a rendnek s a jövedelemből sem kiván többet, csak befektetendő tőkéjének a kamatát. A felszabadulandó pénzen azután kórházat fog építtetni és pedig a Kunságon, hogy a rend abban gyakorolhassa egyik kötelességét : a betegápolást. Hogy pedig másik kötelességének, az Ampringen idejében is váltig hangoztatott katonai gyakorlatoknak is eleget tehessen a rend, ki fogja eszközölni, hogy a nem messze fekvő Arad vára átadassák a rendnek. Legfeljebb még 18—20,000 frtot kell az erődítésre fordítani. Azzal végzi Eisenheim a levelét, hogy ő a beszélgetés folyamán azt a benyomást szerezte, hogy Kollonics őszinte barátja a német rendnek s hogy ajánlata nemcsak reális, hanem sokban nagylelkű. Vétkeznék a rend önmaga ellen, ha a kedvező alkalmat meg nem ragadná, mert most van ideje a kettő közt választani : vagy visszanyerni a régi fényt és hírnevet, vagy teljesen megsemmisülni. A nagymester nyomban közölte Eisenheim jelentését a rend mergentheimi kormányzóságával és kanczelláriájával oly czélból, hogy az véleményét nyilvánítsa felőle. Egyszersmind tájékoztatást kivánt a rendnek magyarországi szerepléséről két századra visszamenőleg.2) A kormányzóság aug. 19-én és 22-én kimerítő választ adott. A levéltárában talált iratok alapján röviden bár, de a mult eseményeit nyomon követve, előadja azokat a törekvéseket, melyek egyszer a római császárt és magyar királyt, másszor meg magát a rendet 1577-től kezdve egészen Ampringen kisérle-') ... »die deutsche Nation mehr in Ungarn fermegesetzt werde, und die catholische Religion mehr anwachsen möge.« A n. lovagr. lt. II. 140. V. 9. 2) U. o.II. 136.