Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

népmondák és történeti adatok záh feliczián merényletéről. 113 okát- tárja elénk : Feliczián kényuraságra vágyását, a mi nála a szerelmi kaland csekély értékéről tanúskodik. Midőn pedig nem a Klárára, hanem ennek anyjára vonatkozó mondát közli olvasóival, azon körülményről biztosít, hogy a vele egykorú Dlugoss által részletesebben előadott lengyel monda a lengyel származású II. Ulászló király udvari historikusa előtt még ismeretlen volt; azaz annak híre még nem jutott volt el Budáig, hol Feliczián hűtlen feleségéről szólt a rege, nem ] iedig leányáról. Pethő liiszékenységén és szórakozottságán nem kell csodálkoznunk ; találkozik napjainkban is, még pedig tudósabb historikus; ki okadatosan biztosítja olvasóit — mint alább érintjük — a lengyel monda történeti igazságáról. 2. Ujabb szerzője. Első helyen Prayt említjük, kinél azért nem bír valószínűséggel a lengyel monda, mert habár ráillik is Kázmérra a kéjelgés vádja, mégis mivel a Záh nemzetségbeli üldözöttek Kázmér hazájába, Lengyelországba menekültek, hol bántalom nélkül megmaradhattak, ez azt jelenti, hogy a menekülők nem tudtak arról semmit, hogy Kázmér kicsapongása volna egyik fő oka szerencsétlenségöknek.1

) De lássuk, mikép tárgyalták a nevezetes ügyet napjainkban történetíróink jelesebbjei : Tüzetesen foglalkozott a hitelesség kérdésével tudós Pór Antal, és bizonyítékokat sorol fel azok nézete ellen, kik a lengyel monda valószínűségét vitatják. a) Hazai egykorú hiteles kútfőink egy szót sem említenek arról, mintha a merényletnek oka Klára gyalázatában volna keresendő. Sőt az egykorú külföldi korírók, kiknek semmi okuk sem volna a hallgatásra, sem tudnak semmit ama versióról. Azonképen Ransanus Péter rövid krónikájában és a müncheni krónikában is hiába keressük azt. Pedig megjegyzendő, hogy pl. (a külföldi korírók közül) Neuenberg Mátyás nemhogy kedvezett volna a magyaroknak, ellenkezőleg Károly királyt Albert római király fiai iránt háládatlansággal vádolja. 2) ') »Quae quamquam ab ingenio Casimiri non abhorreant, tamen quod plerique, qui parricidii erimine notati evant, in Poloniam, ubi haud multo post Casimirus rerum potitus est, impunes evasere, non satis verosimiliter narrari videntur.« Ann. reg. Hung. II. 27. Itt az elhunyt szerző (Mátyás Flórián) kézirata szerint Katona bírálata következett volna, de e töredék nem került elő hagyatékából. Szerk. s) Pór Antal id. m. 79. 1. SZÁZADOK. 1905. II. FÜZET. 8