Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

112 -mátyás flórián. tétjük azt, hogy ő nem tartotta kielégítőnek a vakmerő vállalatmegokolására a királyné öcscse által elkövetett paráznaságot. Klára nála kínos halált szenved, de becsülettel végezi életét. Pethő már nem kószahíreket idéz, hanem saját meggyőződését közli, midőn nem erőszakot, hanem csábítást és tartósabb hűtlenséget emleget oly asszonyról, kit Kázmér nemcsak elcsalt férjétől, hanem élt is vele. Végre figyelmetlenséget vagy szórakozottságot is tanúsít azon állításával, hogy Klárát is lófarkon hurczolták meg, a mi a krónikás szerint csak fitestvérével és ennek szolgájával történt meg. A magyar monda egyik nevezetessége az, hogy Erzsébetet, a históriánkban kifogástalan erkölcsű királynét, megkíméli akerítés gyanújától. A népmondákat közölt szerzők e mondák történeti értékéről.. 1. Régibb szerzők. Legrégibb az olasz szerző, ki mint megtörtént dolgot közli az esetet, de nem érinti, mikor és kitől kapta az értesítést. Károly királytól-e, ki 1333-ban fiát Andrást Nápolyba hozta, avagy Erzsébet királyné környezetétől, ki 1343-ban látogatta meg fiát Nápolyban. Azt is nekünk kell megkülönböztetnünk, miben állott az eredeti közlemény és mennyire bővítette azt képzeletből maga a szerző. A második szerző Mügelni Henrik, ki az esemény után harmincz év múlva egyszerűen betoldja, de nem illeszti össze a lengyel mondát a krónikás történeti elbeszélésével. Ebből az tetszik ki, hogy ő csak feljegyezte, mintegy láttamozta a Kázmérról szóló hírt, és mivel csekély értékűnek tartotta, nem akart miatta változtatni a Klára szüzességét jelző kifejezésen. A harmadik Dlugoss, a XV-ik századi kanonok, ki a lengyel adomát nem tartja egyenértékűnek a krónikás adattal.1

) Ugy nyilatkozik a dologról, mint midőn a hallomásból szerzett adatról ezt mondjuk latinúl : fides penes auctorem erit. A negyedik Istvánfí'y, ki pedig csalódik, midőn azt állítja, hogy a merényletről megokolás az oklevélben és az évkönyvekben nem létezik, indító okúi tehát csak a szerelmi kaland szerepelhet. De ennek értékét is meggyengíti, midőn hegedősök és vándor lantosok dalaira hivatkozik, a mi arra mutat, hogy ott szállongó hírről van szó, nem pedig hiteles történeti adatról. Bonfini a XV-ik század végén a merénylet új indító ') »Vannak, kik azt állítják« . . . stb.