Századok – 1905
Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97
110 mátyás flórián. királyjelölt Maximilián főherczeg hadjárata alkalmával 1587-ben értesülhetett a Kázmér-féle monda újabb szerkezetéről.1 ) Istvánffy nagyban téved, midőn azt írja, hogy sem az oklevélben, sem az évkönyvekben nincsen említés az okokról, melyek Felicziánt a király-gyilkosságra ösztönözték. Mert az oklevél szerint a király meg akarta őt fosztani viselt méltóságaitól, a mi dühössé tette a lovagot; a krónikás pedig »ördögi sugalmazás« következményének tartja a merényletet. Az Istvánffy által közölt mondában már nem a betegséget színlelő Kázmér, hanem az olvasóját szobájában feledett királyné készíti elő a végzetes eredményű találkozást. Ezen ürügy jobban tetszett az előbbinél a regélő lantosoknak. Klára udvari szereplése is nagyot változott. Az egykorú olaszok palotahölgynek tartották őt, míg az Istvánffy korabeli lengyeleknél csak mint a királyné komornája (quae reginae erat a cubiculis) fordúl elő. Abban is különbözik a lengyeleknél keletkezett és fejlődött népmonda az olasztól, hogy ebben nem a királyné öcscse, hanem a király meg nem nevezett húga fia elégíti ki kéjvágyát Feliczián leányán, kinek neve nem Klára, hanem Erzsébet. És ennélfogva az életveszélyes támadást Feliczián is főkép a király ellen intézi, kinek árnyékában a leány becsülete elveszett. 3. Magyar monda. Vitatkoznak tudósaink ezen egyrészt híresztelések, másrészt költői lelemények nagy hitelre nem érdemes voltáról, a nélkül, hogy azok összes változatait tüzetesen tanulmányozták volna. Pedig a historikusnak első kötelessége teljes tudomást szerezni a tárgyalt eseményt illető minden irott adatról, mert csak így választhatja meg biztosan a tényszerűt (ha van) a mesebeszédtől. Mi azt tapasztaltuk, hogy van a Klára-féle mendemondának egy harmadik, magyarországi változata is, melyet Bonfini a XV-ik század végén, és utána Pethő Gergely, Istvánffy kortársa, mentettek meg az elfeledéstől. Bonlini mellőzi a krónikás által a támadás okáúl felhozott ördögi sugalmat, s a merénylet egyedüli okát Feliczián királyságra vágyásában találja. »Hirtelen elszánja magát, hogy megtámadja a királyt, a királyfiakat és a királynét ; hogy miután az uralkodót gyermekeivel együtt megölte, ő lehessen a kényúr, ki mindent tetszése szerint intézhessen. Mert látta, hogy a békés országban nyugodtan és tétlenül nem sokra mehet; ellenben megzavartatván a béke, több alkalom ') Kegni Hung. Hist. XXIV. 349. és 352. 11. 1724 évi kiadás.
