Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

népmondák és történeti .adatok záh feliczián merényletéről. 103 gyermekes felfogás, mert a merénylő sem az udvari szolgák, sem a fegyveres testőrség ártalmatlanná tételéről nem gondoskodott; pedig tudhatta, hogy ő és fia százszoros erő ellenében győztes nem lehet. Valószínű, hogy már előbb leszámolt saját életével, s fiát és szolgáját csak mint szemlélő tanukat hozta magával a merénylet színhelyére. A másik különbség az oklevelek adatai és a történetíró előadása közt a király sebesült kezére vonatkozik. Ezen sebet az a) és b) alatti oklevelek írói súlyosnak mondják (rex manu dextera grave vulnus suscepit, — nostram manum dexteram graviter vulnerare non extimuerat); az eseményt részrehajlás nélkül közlő történetíró ellenben könnyű sértésnek minősíti a sebzést, mert nem írásból vagy hallomásból beszél, hanem úgy mondja el a dolgot, a mint látta (regis manum dexteram leviter vulneravit). A király súlyosnak mondhatta sebét, mert ő érezte az okozott fájdalmat, az országnagyok és a b) alatti oklevél szerkesztője utána írhatták; a krónikás azonban saját tapasztalatát közli az olvasóval. Ezen közleményből okulva, a c) alatti oklevél írója csak a vérengzésről beszél, a sebek minőségét épen nem említi (domini sui naturalis et regine cruore se detersit). Végre krónikásunk előnyére azt is felhozhatjuk, hogy ő helyesebb tudomással bírt Eeliczián családjáról, mint az országos itéletlevél fogalmazója, ki Eeliczián fiait (filios et filias) említi, holott csak egyetlen fia volt (filius eius unicus), kit atyja után lófarkon liurczoltatással végeztek ki. Tanult is a harmadik oklevél szerkesztője historikusunk előadásából, mert csak egy fiu kivégzését említi (unacum filio suo interemptus). Mindezekből a bűntény indító okára nézve azt a nevezetes eredményt nyerjük, hogy Fclicziánnak saját életét is veszélyeztető merénylete felől sem a hivatalos tanuk, sem a tettes családi körülményeit jól ismerő történetíró, 1341-ig, tizenegy évi időközben, a lelki egyensúly megrendülésén kívül egyéb magyarázatot nem adhattak.1

) Már Gertrud királyné eseténél hazugságnak bizonyult a merénylő férfiú ártatlan rokonaira kiterjesztett véres megtorlás. E híresztelést a Eeliczián családján végbevitt kegyetlenség idején működött írók, valószinüuek tartva, gyártották. Alkalmat a tömeges kivégeztetésekre a zsidók bibliai szövegei adhattak. Ott a bosszú még a negyedik nemzedékre is kiterjed. »Visitans iniquitatem patrum in filios, in tertiam et quartam generationem.« (Exod. 20: 5.) De elfeledték a franczia származású királyok tisztviselői, hogy Isten a jutalmazást is kiterjesztette a negyedik nemzedékre. (Kir. II. 10: 30.) A Vl-ik században Guntram frank király nem a negyedik, hanem a kilenozedik ízig akarja a királygyilkos ember utódain bosszúját tölteni : »Bex Guntchramnus iuravit omnibus