Századok – 1905

Történeti irodalom - Kolowrat-Krakowsky: Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 u. 1849. Ism. D. S. 953

954 .TÖRTÉNETI IRODALOM. vagy ha a magyar nemzeti ügyhöz csatlakozott, minő büntetés érte. Hogy pedig ezek a feljegyzések nem későbbi toldások, bizonyítja az is, hogy egyes személyek nevére vagy némely körülményre — mint akárhányszor maga kijelenti — már nem emlékezik vissza. Az is figyelembe veendő, hogy napló-feljegyzéseknél az események sűrűbben szoktak a napi dátumhoz kötve előfordúlni, míg Kolowrat csak ritkán él ponto-i időin eghatározással. Lássuk tehát az emlékezéseket. Oly írótól, a ki nyíltan megvallja politikai érzelmeit, nein várunk pártatlanságot, s az ellenségeskedés oly viharos idejében, mint 1848-ban, nem is várhatunk. Hogy pl. Petőfi ő előtte »ein entlassener cadet« vagy legfeljebb »volksdichter«, kinek izgató költeményei Ausztriára szórt méreggel és epével vaunak tele (I. 3.). hogy Kossuth az ő szemében csak hiúságában sértett, önző érdekeket hajhászó, gyáva izgató (I. 17. 64.), hogy a kit a nemzeti érzés vezérel, az elitélendő »erzmagyar« vagy »enragierter patriot«, azon nem csodálkozunk. Ránk nézve mindenesetre az a fő kérdés, hogy jól belát-e az író az események rejtett rugói közé; emberismerő-e, ki a főbb szereplőket, a kikkel érintkezett, találóan jellemezni tudja; hogy általában van-e tehetsége a jellemzéshez ? E tekintetben Kolowrat emlékiratairól nem mondhatunk semmi jót. Az események rugóit egyáltalában nem látja; sőt néha rendkívül együgyű. Csak arra akarok példáúl utalni, hogy nagyon tetszik neki az a vén magyar, a ki panaszkodva beszéli, hogy ifjú korában szülei s az öregek, mint éretlent nem juttatták szóhoz, most meg a fiatalok nem akarják meghallgatni, mert öreg, s ezért az ifjúság mozgalmában és hevülésében csak azt látja, hogy a világ fejtetőre van állítva. (I. 36.) Nagyon okosnak tartja azt a bécsi bérkocsist, a ki kikel a barrikád-liarczok ellen s hozzáteszi, hogy napokig nem volt keresete ; de élesen elitéli annak a bécsi polgárnak a butaságát, a ki azt mondja, hogy mégis van valami szép abban, ha az ember azt olvassa az újságban, hogy a bécsi barrikádok voltak a legszebbek. (II. 7.) A ki efféle nyilatkozatokat érdemesnek tart feljegyezni s azok alapján dicséri vagy kárhoztatja mondóikat, az nem lát az emberek lelkébe, annak nem érdemes megfigyeléseit emlékiratba foglalni. Az alkotmányhoz való ragaszkodás, a szabadságszeretet, a nemzeti érzés ismeretlen fogalmak Kolowrat előtt; csak egy kötelességet : a császár iránti engedelmességet, csak egy eszmét : az »Einheitsgedanke der Monarchie« eszméjét ismeri. De vájjon leliet-e a kort jellemezni, ha az ember az uralkodó eszméket és érzelmeket ennyire nem ismeri? Ily