Századok – 1905

Történeti irodalom - Kolowrat-Krakowsky: Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 u. 1849. Ism. D. S. 953

TÖRTÉ XET1 IRODALOM. 955 körülmények közt jellemzést az emlékiratokban egyáltalában nem is várhatunk és hiába keresünk; mert ha azokról, a kiket dicsérni akar, csak annyit tud mondani, hogy gut­gesinnt, ehrwürdig ; ellenségeiről, a magyarokról pedig semmi egyebet mint frech, toll, roh, — ez még nem jellemzés Akad­nak ugyan a magyar hadseregben is egyesek, a kikkel benső baráti viszonyban volt, mint pl. Kiss Ernő (I. 71.), de ezek az ő szemében csak »szegény félrevezetett emberek.« A ki ennyire nem lát, annak tollát csak vak elfogultság vezetheti. A márcziusi ifjakról végre is nein lehet azt mondani, hogy »halbgewachsene Buben, der Ruthe des Vaters zu früh entkommen.« (I. 36.) Es mit szóljunk ahoz, ha magyar részen még a nőket is megtámadja s azt írja, hogy becsületüket, jó hírnevüket és házi boldogságukat áldozták fel a nap hőseinek (I. 38.), a ráczokat pedig, noha maga is borzongva meséli földvári rémtetteiket, mégis pártfogásába veszi. (I. 19. 65.) Es micsoda következetlenség az, ha a magyar minisztériumot kisebbítendő, gyengeséget vet szemére (I. 3. 53. 59.), máskor meg hibáztatja a »jó érzelmű« hazafiakat, hogy a magyar kor­mány erélyével szemben nem léptek fel szintén kellő energiá­val. (I. 15.) És micsoda elvakultság kellett ahoz, hogy valaki még 1851-ben is csak nevetséges katonásdi játéknak nézze a hondvédség dicső harczait. (I. 12 —13.) Hogy a puszta lelkese­désből katonának felcsapott ifjak közt a szigorú fegyelmet meghonosítani eleinte nehéz volt, az természetes, de a téli hadjárat után úgy írni a honvédségről, mint Kolowrat teszi, nem szabad. Az olyan történetíró, ki a legfontosabb esemé­nyek ismerete nélkül alkotja meg véleményét, hitelre nem tarthat számot. Pedig írónk az események intézői közé sem tartozott s így emlékiratai ezen a czímen sem tarthatnak jogot nagyobb meg­becsülésre. Kolowrat a középpontban sem egy, sem más részről beavatva nem volt. Szolgált mint hű és engedelmes katona s feljebbvalói parancsait követte cselekedeteiben. Nagyobb nevezetességű magyarországi eseményekben — s itt főleg csak ezekről szólunk—• nem is volt része; legfeljebb hogy Szenttamás ostromához rendelték ki. Kassán csak tüntetőkkel akadt össze, de nemsokára mozgósították és a ráczok ellen küldötték. Kolowrat emlékiratának stratégiai becse szintén semmi. A hadi terveket, úgy látszik, nem igen ismerte, mert mindig csak a saját mozdulatairól tudósít, csak néha, mellékesen említi egy-egy más hadoszlop műveleteit is. Jul. 13-án részt­vett Szenttamás ostromában, de ez alkalommal a sánczok Kive­tésénél egyébre nem is került a soi-. Julius 18-án bevonult 65*

Next

/
Oldalképek
Tartalom