Századok – 1904

Tárcza - Vegyes közlések - Melich János értekezése a hétnek és napjainak magyar neveiről 998

•998 TÁrCZA. a karezfalvi templomban talált egy küszöb-követ, melyen a 888 évszám láttatott, a karezfalvi templom tehát Zandirhám rabonbán feleségének lett még pogány szertartású fogadalmi templomává ; a családnak egy szerecsendió-kelyhét, melyre az 1712 évszám vala vésve, megtette a székelyek áldozó poharának, s végűi mindezen együgyüségek koronájáúl és erősségeűl megszerkesztette magát a híres krónikát. A krónika hitelessége rég megdőlt ugyan, de hogy mily szándékos és a mellett mennyire idétlen koholmány, azt most Szádeczky Lajos mutatta ki hiteles levéltári adatok és okiratok alapján. Tanulmánya — reméljük — teljes apparatussal az Akadémia történettudományi bizottságának kiadásában fog megjelenni. Az első osztály nov. 21-én tartott ülést, melyen Lehr Albert 1. tag felolvasása után, ki Heine néhány költeményét mutatta be magyar fordításban, Melich János 1. tag a hétnek és napjainak magyar neveiről értekezett. Miklosich Ferencz azt tanította, hogy a szlovéneket a hét napjaival a németek ismertették meg, s e tanítását arra alapította, hogy a szlovén sréda, mely szó szerint közepet jelent, a német mittwoch fordítása. Mikor a IX-ik században Cyrill és Method hazánkba jöttek, az idevaló kifejezést felvették nyelvökbe s a többi névvel együtt a gör. kel. szlávságnál is elterjesztették. Melich szerint e tanítás azért nem helyes, mert a bajor-németeknél csütörtök az ötödik nap, míg a szláv cetvrtok szó szerint negyedik napot jelent. De nem helyes a tanítás azért sem, mert a szlovéneknél és az összes róm. kath. szlávoknál a szombatot sobota-nak mondják, tehát m hang nélkül, míg a németek sambaztac-nak, samstag-nak. tehát m-mel. Az értekező azután a Cyrill és Method-féle nyelvemlékek alapján azt bizonyította, hogy nyelvökben addig, míg Moráviába nem jöttek, tehát 861-ig, a ker. görög elnevezések voltak meg, még pedig részint fordított, részint fordítatlan alakban. Ebben a nyelvben a szerdát cetvrtok-nak (ma új-görögűl tstpá? = szerda, tulajdonkép = négy), a pénteket paraskeveji-nek (ma új-görögűl nctpaaxsovj = péntek), а szombatot pedig sombota-nak (új gör. accßßaxov) mondták. Hazánkba jőve a két testvér, latin népek által terjesztett elnevezéseket talált az itt lakó népeknél. Itt a péntek pent%, azaz ötödik nap volt, a szerdát a lat. media hebdomas, tosc. ol. mezzédima, vegliotto missédma alapján smZa-nak (a hét közepe) nevezték, míg az olasz sabato-ból itt sobota lett. Az pedig a felfogás, hogy a hét első napja, a hétfő, szintén észak-olaszföldi eredetű. A friauli latinban a hétfőt ma is prindi-nek. azaz prima dies-nek. mondják. Ez átment a róm. kath. szlávba s ebből a róm. kath. szláv terminológiából merített Cyrill és Method is, és ezek a róm. kath. kifejezések szorították ki a régebbi görög alapon fejlődött terminusokat. A magyarban a hét, a szombat és a vasárnap