Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 25

A GÖRGEY NEMZETSÉG TÖRTÉNETE. (Görgey Jordánnak.) ELSŐ KÖZLEMÉNY. Kedves öcsém! Midőn ismételt buzgó felszólításodra, hogy az általad tervezett Családkönyv1

) bevezetéseűl nemzetségünk történetét megírjam, végre is — a »történet« szót cum grano salis véve — hivatalos elfoglaltságom mellett is engedek : mindenekelőtt meg kell állapítanom a kérdéssel szemben egyéni álláspontomat és megjelölnöm azt a szűkes keretet, melyen belül képesnek tartom magamat a feladatra vállalkozni. Magam is még azon fönséges óriási hársfa tövében űztem gyermekjátékimat, melyet őseink a XIII-ik században ültettek határjelül, midőn az első ismert királyi adomány földjéből azt a nemesi kúriát kikerítették, mely egyenes öröklés jogán édes atyámra jutott. De ama XIII és XIV-ik századbeli donatiók tárgyát tevő uradalmakból én már nem örököltem semmit. S ezért talán nem is érdem, hanem csak vas kényszerűség volt, hogy kenyérkereső polgári pályára neveltek, s én ma is, hetvennyolcz éves koromban, mint királyi közjegyző, még mindég mindenkinek szolgálatjára állok. Én tehát az újkor gyermeke vagyok, úgynevezett self made man, kinek némi önérzete inkább egy hosszú fáradságos élet munkájában kifejtett önerején, mintsem öröklött ősrégi nemessége tudatán alapszik. De jóllehet nem tartom annálfogva többre magamat, mivel atyai ágon családfám kimutathatólag a XIII-ik évszázad első fele, hagyományilag pedig a XIL-ik század talajában gyökerezik ; és jóllehet megboldogult édes anyám polgári szár-E Családkönyv a jelen bevezető tanulmányon kívül a Görgey család valamennyi most élő tagjának sajátkezű névaláírását és rövidre szedett életrajzi adatait, végre az utódokhoz intézett azon felszólítást fogja tartalmazni, hogy az apáról fiúra szálló példányok fejér lapjait hasonló adatokkal töltsék ki.