Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

M A G Y A R-RUTHÉN ÉRINTKEZÉSEK A X1V-IK SZÁZADBAN. 937 A mint Bruno olmüczi püspöknek 1273 deczember 16-án X. Gergely pápához küldött jelentéséből kitetszik, a félhitű ruthének ekkor már a tatároknak voltak hűbéresei.1) De mindamellett és nagy veszteségei után is, Danilovics Leo birodalmát a Deszna és Szan folyók határolták, mely utóbbi Szandomirnál ömlik a Visztulába. Birodalma magában foglalta tehát a kijewi tartományt, Volhiniát és Halicsot, míg testvére Danilovics Mstisláv a szomszéd Vladimírban, vagyis Lodomériában uralkodott. Ellenben Podoliát már a XIII-ik század végén elfoglalták a tatárok. E gonosz szomszédság szakadatlan háborúskodást idézett elő, s a mind sűrűbben nyugat felé özönlő pogány népek arra kényszerítették Leót, hogy birodalma nyugati részeiben, mintegy a többi keresztyénség védfala mögött vonja meg magát.2) Miután pedig 1301-ben meghalt,3

) György nevű fiának egy megkisebbedett, de még mindig tekintélyes birodalmat hagyott, mely örökösödés útján Lodoméria területével is nagyobbodott, minthogy Danilovics Mstislávnak egyenes örökösei — úgy látszik — nem valának. Ezen György Oroszország királyának czímezte ugyan magát, de a történelem nem sokat tud felőle, alig hogy létezését bizonyíta néhány okirat.4

) Nyilván ő volt az, kihez Bajor Ottó magyar király jutott, miután László erdélyi vajda fogságából megszabadult. Innen azután Sziléziába, Glogauba menekült, a hol újra nősülvén, visszatért Bajorországba.5

) Ez volna tehát az első magyar-ruthén érintkezés a XIV-ik században. Jelentősége, mint látjuk, nincs. Hogy mikor halt meg György »orosz király« ? az nincs Butheni sunt schismatici, et tartarorum nihilominus servitores. Cocl. Dipl. Moraviae, VI. 366. 1. 2) Саго : Gesch. Polens, II. 219 és köv. 11. ') Engel id. m. 579. 1. 4) Voigt: Cod. Dipl. Prussicus, II. 154. 157. 190. sz. h) Azokhoz, a miket Csák Máté életrajzában (M. Tört. Életr. IV. évf. 75. 1.) Ottó király Erdélyből való meneküléséről írtam, érdekes adatokúi a Matthie Newenburgensis Chronicon ezeket írja : »Ottone duce inferioris Bawarie recepto in regem (Ungarie) et postea per magnates regni capto et commisso custodie comitis Ultrasilvestris, et per uxorem eiusdem comitis absentis, consanguineam ipsius Ottonis, liberato et ad Prussiam (értsd : Russiam) et deinde Bawariam remisso.« (Böhmer: Pontes rr. Germ. IV. 173.) V. ö. Chronicon de ducibus Bavariae (Böhmer id. m. I. 137.) továbbá a salzburgi, klosterneuburgi, leobeni krónikákban foglaltakat (Pez, I.) s végre az Annales Osterhovenses következő adatát : »Domnus Otto rex Ungarie et dux Bawarie mirabiliter a captivitate Ungarica liberatus, per Prusciam (?) et Busciam ad_ terrain suam x-ediens, in ipsa via filiam ducis Gloavie nomine Elyzabet (Ágnes volt III. Henrik glogaui herczeg leánya) desponsat, quam postea breviter ducit uxorem.« (Pertz : Monum. Germ. Hist. SS. XVlI. 555.)