Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

•938 PÓR ANTAL. följegyezve; azonban 1315 körűi két más fejedelmet találunk Yolhiniában, Lodomériában és Galicziában : Endrét (Andrej) és Leót, kik György fiai lehettek. Összeköttetéseikről a szomszéd hatalmasságokkal, úgymint Lengyelországgal, a német lovagrenddel, Litvániával, sőt a római szentszékkel is, némi tudomásunk van. Főleg a német lovagrend iparkodott hozzájok férkőzni, és pedig kereskedelmi érdekből, nem csupán azért, mert piaczot keresett a német iparnak, hanem azért is, mert a kereskedelem útja, mely a Keleti-tenger forgalmát a Feketetengerrel s az itt virágzó velenczei gyarmatokkal közvetítette, azon időben Oroszországon vitt keresztül. E kereskedelmi út ugyanis Lengyelországon át a Visztulával csaknem párhuzamosan haladt, mely folyam felső részében azután ketté ágazott ; az ágak egyike Magyarországba, másika déli Oroszországon át Kijew és Krimia felé vezetett.1) A német lovagrend tehát örömmel fogadta, hogy a ruthén fejedelmek, kik magokat az egész Oroszföld, Galiczia és Lodoméria herczegeinek czímezték, mindjárt uralkodásuk kezdetén Thorn városának kereskedelmi szabadalmat adtak.2) A római szentszék is tudomást vett a berezegek jóindulatáról, és tárgyalt velők egy katholikus püspökség fölállítása iránt.8

) A lengyelekkel is jó barátságot tartottak és védő falúi szolgáltak nekik a tatárok rabló hadjáratai ellen, a mint ezt haláluk után Lokietek Ulászló lengyel király XXII. János pápához intézett levelében bánatosan elismerte.4

) Magyarországon is jó hírök volt, főleg az országnak Galicziá-J) Van tudomásunk egy Dániel nevű, budai születésű, kikeresztelkedett zsidó kereskedőről, ki igen befolyásos férfiú volt ; beszélt magyarul, németül, szlávúl, latinul, tatárúi és törökül ; nagyon értett a drágakövekhez, gyöngyökhöz, s a tatár és török fejedelmekkel sokat érintkezett. Maccari : Istoria del re Giamino di Francia, 61. 1. 2) Voigt : CD. Pruss. II. 92. Supplementa ad hist. Russiae, pag. 126. Caronál. a) A szentszék ezen összeköttetése déli Oroszországgal egyébiránt nem új keletű, mert már a halicsi Dánielt is megkoronáztatta apostoli követe, Messinai Opizo által Euthénország királyává. Talán e berezegek Lokietek Ulászló példáján okulva, kit szintén a szentszék jóindulata emelt királyi méltóságra, hajlandók is voltak a katholicismushoz térni. (Olv. Voigt : CD. Pruss. II. 135. 142.) A lebusi (lubuceus) lengyel püspök, ki egyházi tekintetben némi jogot tartott e tartományokra, ki is nevezett egy szent Domokos-rendű szerzetest e vidék számára Kijewbe (in confinibus Ruthenorum et Tartarorum) püspöknek, ez azonban nem bízván a lebusi püspök állítólagos jogában, csak azon föltétel mellett volt hajlandó a püspökségre vállalkozni, ha közvetlen a pápától kap megbízást ; mire XXII. János pápa csakugyan kinevezte őt és Avignonban fölszentelte kijewi püspöknek. (Theiner : Polon. I. 162. 167.) 4) »Duo Ultimi principes Ruthenorum, quos immediatos pro scuto inexpugnabili contra crudelem gentem tartarorum habuimus, decesserunt de hac luce.« Raynaldi Annal. XV. 296. ad a. 1324.