Századok – 1904

Történeti irodalom - Ketrzyński; Wojciech: Der Deutsche Orden und Konrad von Masovien. Ism. Pór Antal 888

888 TÖRTÉNETI IRODALOM. Der Deutsche Orden und Konrad von Masovien, 1225—1235. Eine Studie von Dr. Wojciech von Ketrzynslci. Deutsche vermehrte Ausgabe. Lemberg, 1904. 8-r. 188 1. Átolvastam ezt a könyvet, mert reméltem, hogy okulást meríthetek belőle azon embertelen viszály eredetére nézve, mely a német lovagrend és Lengyelország közt Lokietek Ulászló király haláláig dühöngött s a melyet az 1335 évi visegrádi fejedelmi congressusnak kellett volna megszüntetni, a miért ez a dolog a magyar Anjouk történetét is közelről érdekli. Reményem teljesült. A nagy gonddal és elmeéllel készült alapos tanulmány teljesen átalakította tudásomat, a mit Caro Jakab lengyel történetéből merítettem. Eddig ugyanis azt hittem, hogy a tehetetlen masoviai herczeg azért hítta meg a német lovagrendet tartományába és látta el bőségesen birtokkal, mert nem volt képes a pogány poroszok ellen országát megvédeni; a lovagok pedig sokáig kérették magokat, míg a kétségbeesett berezeg megmentésére vállalkozának, s kegyesen elfogadták egyik tartományát díjúi, sőt ráállottak arra is, hogy az általok meghódítandó Poroszországot bekebelezik. Mindezen föltevések azonban ál-okiratokon alapultak, melyeket önző czéljaira a lovagrend gyártott, mint ezt már Magyarországon is megkisérlette, hogy a Barczaságban II. Endre királytól nyert birtokából hazánk hatalmát megbénítsa. De nálunk ez nem sikerűit, mert hála őseink bölcs előrelátásának, kiverték a német lovagokat az országból. Ekkor kerestek menedéket Konrád masoviai herczegnél, kinek hála fejében megrontói lettek. Elfoglalták ugyan, de a magok részére Poroszországot, szolgaságba hajtották, megsemmisítették az ősi porosz népet, melynek nyelve sem maradt meg; e mellett Lengyelországnak annyi borzasztó kárt okoztak, a mennyi csak tőlük tellett. A szerző nagy kritikai apparatussal állapítja meg e tényeket, melyek a német lovagrend aljas önzését megvilágítják. Konrád herczeg — mint akkor és azóta annyian és annyiszor — azt hitte, hogy a nyugati előkelő idegenek többet érnek és értenek a hazafiaknál. Németeket hitt udvarába és ellátta őket jövedelmes méltóságokkal, a kik őt azután hűtlenül szolgálták. Meghítta a német lovagrendet is a Visztula partjaihoz és gazdagon megajándékozta fekvőségekkel. De ezek a lovagok csalták meg azután igazán. Elrabolták két tartományát s töröknél-tatárnál vadabbúl dúlták föl, fosztogatták és zsarolták ki Lengyelországot. Hogy gyalázatosan önző czéljaikat elérjék, a lovagok és