Századok – 1904

Történeti irodalom - Ketrzyński; Wojciech: Der Deutsche Orden und Konrad von Masovien. Ism. Pór Antal 888

889 TÖRTÉNETI IRODALOM. földieik nem átallottak hamisításokhoz folyamodni, melyek ellen a lengyelek tehetetlenek valának. A masoviai herczeg kanczel­láriája akkor még a kezdet nehézségeivel küzdött. Volt ugyan a herczegnek már valamelyes kanczellárja, de kanczelláriai praxisa aligha. Kiállítottak ugyan helylyel-közzel okiratokat, de azokat ritkán fogalmazta a kanczellár és írta le a herczeg íródeákja, hanem többnyire az készítette el a levelet, a kinek szüksége volt rá, melyet azután a herczeg, pecsétje ráfüggesz­tésével megerősített. A följegyzett tanuk nagyjából értesül­hettek az ügyről, de az emberek emlékezete gyarló, a herczeg pedig nem kivánt másolatot, a mit ellenőrzésül használha­tott volna. Tly viszonyok közt nem járt különös nehézséggel a tág lelkiismeretű lovagok részéről, az eredetiek helyett hamisított okleveleket mutatni föl. melyeket máshonnan leszedett és mester­ségesen oda függesztett pecsétekkel — a mint ez kimutatható — láttak el. A pápa és a császár jóhiszeműleg átírta és meg­erősítette e hamisítványokat. Ez az eljárás megdöbbentette ugyan az érdekelteket, gyanujokat felkeltette, de a gyanút nem volt módjukban bebizonyítani. De hogyan is férkőz­hetett volna gyanú a lovagi német szerzethez, a császárok és pápák kegyeltjeihez, a keresztyénség előharczosaihoz ! A lovag­rend pedig gondosan őrizte okleveleit ; ezek közül csak azok sikkadtak el, melyek nekik alkalmatlanok valának vagy vesze­delmesekké válhattak. A kis masoviai herczeg ily eljárással szemben semmit sem tehetett, mert nem voltak sem ellenbizonyítványai, sem Rómá­val vagy a császárral összeköttetései; a minek az lett a követ­kezménye, hogy vagy épen nem, vagy csak későn értesült az ellene irányult merényletekről. Mit ért egy elkésett protestatio protestatoria a dús lovagrenddel szemben, melynek szervezete egy állandó hadseregnek alkotta keretét, hová időnkint az egész keresztyén világ, főleg a németség pénzzel és hadinép­pel elhelyezkedett? A német lovagrend hatalmát utóbb megtörte ugyan Jagelló Ulászló, miután Lengyelországot Litvániával egyesíté, de — nem semmisítette meg, jóllehet tehette volna. Hasonló hibát követett el I. Zsigmond lengyel király, midőn a helyett, hogy Poroszországot a lengyel koionával egyesítette volna, a Hohenzollern háznak engedte át. Királyai mulasztása keserve­sen megbosszulta magát Lengyelországon. így végzi nagybecsű tanulmányát Ketrzynski, a lembergi Ossolinski-féle intézet tudós igazgatója; kezdi pedig a német lovagrendnek Magyarországon viselt dolgaival, megmutatva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom