Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 853 A római községi élet kőbe vésett emlékei mellett látjuk, hogy Róma városának papját mint váltja fel a kereszt tisztelete. A község virágzó életéről tanúbizonyságot tesznek azok a polgárok, kik a tartományban előkelő hivatalokat viseltek s részt vettek a tartománygyűléseken. Mindez a II. és III. század folyamán jutott delelőre, mikor előkelő illyrek római polgárjogot nyertek.1) Ugyancsak a Lasva felső völgyében, továbbá Doboj és Kotorvaros közelében, azután keletre a Drina völgyének útján Domavia (Srebrenica) felé haladva s Zvornik mellett, egyik emlék a másikat éri.2) Ugyancsak belterjes volt a római település a mai Boszniának nyugati és északnyugati részén, mely Sisciában bírta a maga középpontját. Livno környéke, majd a Pliva völgye, hol a régi Saritte municipiumnak maradványait lelték meg, azután Travnik, Varcar-Vakuf, a Sana folyó mente, Banjaluka környéke, a krupai kerület, hol egy nagy csomó afrikai pénzlelet bizonyítja az érczöntést, azután a bihácsi kerületnek felKladusáig s a mai dalmát határig terjedő részei bővelkednek mindennemű római korbeli emlékekkel, bizonyítván, hogy a császárság nemcsak behódoltatta, de romanizálta a dalmát provinciának beljebb fekvő részeit is.3) Az a szellem, melyet ez emlékek hirdetnek, teljesen római. Csakúgy megnyilatkozott ez a dinári havasoknak akkor még sűrűbb rengetegeiben, mint a Dunának veszélyeztetett felső folyása mentén vagy a Rajna partjain. A dalmát belföldi illyr csak olyan rómaivá lett, mint a noricumi s rhaet-hegyi lakos, vagy a gallok ivadéka. A régi törzs-szerkezetben élő népségek — nemzetnek nem nevezhetjük — földjükhöz kötve, terjeszkedési erejökben megtörve, öntudatlanul is a hódító faj képére alakultak át. Mint mikor az erdőben erőre kap egy fa, feltartóztathatatlanúl fejlődik a fajtája, s a régiebbeket >) W. M. III. 227—245. Truhelka és Patsch közlése. У. ö. kivált ez utóbbinak fejtegetéseit a 242. és 244. lapokon, ki igen helyesen a nevekből következtetve, a 212 évre helyezi a római polgárjog elnyerésének évét. A doljani romokról W. M. V. 340—343. •) ЛУ. M. I. 49—72. 328. Dabravina, Podlugovi és Vares között. W. M. П. 73—86. W. M. I. 262. Doboj, W. M. II. 48. A sipragai és podbrgjei telep a kotorvarosi kerületben, W. M. I. 308. A Drina-völgyi útról, Truhelka : W. M. III. 287. Zvornik. Kalesia erődítmény. A Lasvavölgyi maradványokról, W. M. III. 227—248. 11. V. 242—259. Glasnik, 1897. 511—536. Novii római telepekről, Patsch : Glasnik, 1898. 493—502. s) Livno-Grahovo, W. M. III. 287. Saritte, W. M. II. 87—93. Glasnik, VI. 217. Travnik, W. M. 49 — 72. Varcar-Vacuf, W. M.III. 248. Glasnik, VI. 711. Sana völgye, W. M. I. 203. Banjaluka, W. M. I. 254. Krupa, W. M. I. 184, Bihacs, W. M. III. 49—55 és Tomaschek id. ért. Eogaticai sírok. Glasnik, VI. 200. 1. W. M. V. 259—62. A majdan-varcarvakufi telepekről, "W. M. IV. 248. 1. SZÁZADOK. 1904. IX. FÜZET. 59