Századok – 1904

Tárcza - Baráth Ferenc nekrologja 805

806 TÁRCZA. bau divatos formáját, [gy tüntette fel neliány jellemző vonással s néhány magvas gondolattal az embernek és müvének kapcsolatait. Irodalmunkban számot tesznek ez essayk már formájukkal is. Hamisítatlan, tiszta magyarsággal vannak írva, abban a mind ritkábbá váló prózai stílusban, mely keresettség nélkül magyaros és természetesen választékos. — Carlylenak egyik leghívebb, leglelkesebb tanítványa volt nálunk. Carlyle kedveltette meg vele az általános történetet s az ő eszméinek hatása meglátszik Baráth Ferencznek a magyar történet körébe vágó dolgozatain is. A Századok 1896 évi utolsó számában A millennium és a magyar történelem czím alatt közzétett dolgozatában azt fejtegette, hogy művészeink és közéletünk emberei nem szeretik eléggé a magyar történetet, még tényeit sem igen ismerik, noha sokat emlegetik. Pedig — úgymond, egy nagy angol írót idézve: »minden ,nemzetnek saját története az ő legvalódibb bibliája.« Nagy igazságot idézett és sok igazság volt szemrehányásában. Maga is hozzálátott, hogy terjeszsze a történet ismeretét. Már essayivel is szolgálta e czélt, de élete végén a részletekre kiterjedő gonddal kezdé kutatni a magyar szabadságharcz történetét. Tanulmányaiból egyet-mást közzé is tett közlönyünkben. És mely tárgy lett volna méltóbb Carlyle magyar tanítványának tollához ? Hősiesség van elég a magyar históriában, de ennek a korszaknak bőven ömlő forrásai lehetővé tették volna a hősies küzdelmek s nagy egyéni ellentétek színes rajzát és erkölcsi tanulságokban gazdag tárgyalását. Bizonyára forgatta elméjében, hogy oly könyvet írhatna e korról, mint a minőt Carlyle írt a franczia forradalomról, melyet Baráth ifjabb éveiben annyi gonddal, annyi lelkesedéssel, s az eredetinek sajátos hangját oly híven visszaadva fordított magyarra. Azonban gyengülő szervezete megtörte munkakedvét, a könyv nem készült el. De élete munkája történetirodalmunk irányaira nézve így is becses ; mert ő volt az első, a ki Carlylera figyelmeztette irodalmunkat. És ma, a történelmi materialismus irányának s az egyéni motívumokat hátratoló Lamprecht tanításának terjedése korában, újabb jelentőséget nyert Carlyle elve, mely szerint a történet nem egyéb, mint a nagy emberek (hősök) története. Üdvös ez a tan a másik irány ellensúlyozására, ha nem fogadjuk is el egész terjedelmében. Nincs elég terünk arra, hogy e tannal s hirdetőjének első magyar tanítványával bővebben foglalkozzunk. Talán lesz még rá alkalmunk másszor. Baráth Ferencz azok közé tartozik, a kiknek emlékét nem szabad könnyen felejtenünk. A. D.